Délelőtt végre rávettem magam, hogy elvigyem Marie-t a könyvtárba, mert már napok óta kéne, csak beteg is voltam, meg hideg is volt, meg eső is, meg kedvem sem.

Elég nehezen sikerült ma is meggyőzni magam arról, hogy ez jó lesz, de sikerült, és tényleg jól esett felöltözni, mint egy normális ember, és kimenni az utcára. Napok óta itthon vagyok folyamatosan, itthoni ruhában, betegen, itthoni fejjel…és olyan jó érzés volt kiválasztani rendesen, hogy mit vegyek fel, harisnyát meg szoknyát venni, meg ilyen apróságok, amik a rendes hétköznapokban természetesek, és alig várjuk, hogy hazaérve levehessük, és valami kényelmesebbre cserélhessük, én meg most pont fordítva… és sokkal jobban éreztem magam mindettől, és jobb volt tükörbe nézni. És az jutott eszembe, hogy mennyire nem igaz az a mondás, miszerint nem a ruha teszi az embert…hát, de. Jó, persze, nem mindenre kiterjedő ez, de fontos, és…és igen.

Mondanom sem kell, hogy a könyvtár nem volt nyitva, de ha már ott voltunk, Marie lecsapott a lehetőségre, hogy akkor maradjunk ott játszani a játszótéren, ami a könyvtár előtti téren van. Egye fene, gondoltam, nekem is volt kedvem maradni, ha már kijöttünk, csináljunk valamit. Szóval ő játszott, én nézelődtem, meg rohangáltam utána. Marie nagyon nem képes szocializálódni, itthon akkora a szája, mint a bécsi kapu, bezzeg máshol olyan, mint a nyuszi. Sőt, nem is az a baj vele, hogy szégyenlős, vagy, hogy fél, hanem egyszerűen egyáltalán nem akar és nem hajlandó másokkal közösködni, semmilyen szinten. Vannak olyan játékok (pl. mérleghinta…), amikhez nem elég ő egymaga…azért ráül, próbálkozik, de abban a pillanatban, ahogy egy másik gyerek megközelíti a játékot, hogy esetleg játsszanak együtt, mert ez csak úgy működik, Marie azonnal menekül. Az elején még csak egyetlen egy kislány volt ott az anyukájával rajtunk kívül. Na, ő pont Marie ellentéte volt, ahova Marie ment, ő követte, mindig ugyanazzal akart játszani, mint amivel Marie. És nem elvenni akarta tőle, hanem vele akart játszani. Annyira vicces volt, Marie menekült, a másik kicsi meg üldözte. Ja és a másikat az anyja próbálta leállítani, hogy szálljon le Marie-ról, de elég nehezen sikerült csak. Aztán később jöttek mások, és akkor velük próbált játszani, mert feladta, látta, hogy az „én gyerekem” milyen kis magának való. Meg nekem.

A játszótér után elmentünk pékségbe, ami szintén zárva volt, úgyhogy kerestünk másikat, ami nem. Ebben még sosem voltam, de annyira klasszul néz ki minden, a sütik, baguettek, minden..mm…ide fogok járni. Bár nem mintha az összes többi pékséggel lenne bármi baj is…azok is nagyon szuperek, itt mind az. És nagyon sok van, ahhoz képest, hogy mekkora ez a városka. Pékségnél csak szemüvegbolt van több, amit végképp nem értek, de mindegy.

Mikor hazajöttünk, akkor még a kertben is folytatódott a játék, hinta, trambulin ( = életveszély), satöbbi, satöbbi…

Amíg ő játszott, addig én járkáltam a kertben…és most először néztem úgy igazán meg…és olyan szép. Most jártam végig a kerítés mellett, és most láttam meg először, hogy lépésről-lépésre, ahogy haladok előre, minden bokor más fajta, és hogy milyen szép az egész együtt, és milyen klassz ágak vannak fenn a magas fán, ahova fel kéne menni, leülni, és körbe nézni, messze-messze…

Olyan sok jó zenét hallgatok most, miközben írok, hogy képtelen vagyok abbahagyni…és milyen nehéz lesz közülük választani…!!

Egy ideje elkezdtem filmet nézni, és most látom csak, hogy a kis irományomat itt hagytam befejezetlenül…illetve, igazából vége…csak még kell zene.

Ja! És még egy sztori ami senkit nem fog lázba hozni, de akkor annyira jól jött ki…!

Tegnap, mikor főztem az ebédet, telefonáltam, közben zöldséget pucoltam, paradicsomot vágtam, salátát mostam, ilyenek…és kevertem egyet a hagymás husin, kicsit nagy lendülettel, meg fél kézzel, és kiugrott egy kis darab hagyma, a hagyma közepe, ami szívecske alakú volt…hát mekkora volt ennek az esélye??? Tudom, tudom, uncsi…de akkor is!:)

Zene.

Angels & Airwaves : My only fear

https://www.youtube.com/watch?v=U8uSn-Na6HM

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.