Csókolom-csókolom, visszatértem.

Ide, Franciaországba már lassan két hete, inkább csak másfél, de a bloghoz csak most. Összességében pedig lassan három hete, hogy nem írtam…

Amíg otthon voltam, persze, hogy nem írtam, de mióta újra itt vagyok, már kellett volna, napok óta küzdöttem, hogy írok, írok, de sosem jött össze, nem volt mit, nem volt erőm, kedvem, időm…de most már összeszedem magam, és folytatom, írok most már rendszeresen, lelkesen, sokat, szépet érdekeset, vicceset nektek!

Aktuális leszek, gondolom mindenkinek a könyökén jön ki, bár nem tudom, otthon mennyire van erre ráállva  a média, de akkor is, ma van az angol trónörökös esküvője, és azért az esemény. (Itt jegyezném meg, hogy a most ballagók elmondhatják magukról, hogy a ballagásuk egy ilyen jeles napra esik…minő öröm!)

Ma, ahogy mentem a lányokért suliba, Pauline első kérdése az volt, hogy nézhet-e tévét…meglepett, mert csak esténként szoktak, az ebédszünet alatt nem…kérdezgettem, hogy miért pont most, mi lesz a tévében, mire végül kibökte, hogy az esküvő…én nem is tudtam, hogy ma lesz, úgyhogy a 10 éves gyerek jobban informált, mint én…

Persze azért az esküvő engem is érdekel, szép ruhák, meg ilyenek…azért az jó. Szóval siettünk haza, és bedobtuk magunkat a tévé elé, pont a legjobbkor van az ebédszünet, végig tudtuk nézni az egészet. Annyira jó fej voltam, hogy szendvicseket csináltam nekik ebédre, hogy tudják enni a tévé előtt, hogy ne kelljen kijönni a konyhába, és elmulasztani akár egyetlen percet is. Szóval ez a péntek déli másfél óra jól telt, attól eltekintve, hogy Marie az őrületbe kergetett, mert percenként kérdezgette egy órán keresztül, hogy mikor fognak már táncolni. Amíg az esküvő tartott, végig azt akarta látni, hogy táncolnak, és nem érdekelte túlzottan maga a szertartás. Mikor végre összeházasodtak, onnantól kezdve csak azt kérdezgette, hogy mikor fognak már összeházasodni? Akkor elmondtuk, hogy már összeházasodtak. Erre ő, hogy nem is, mert ő nem látta…sosem arra koncentrál, amire kéne.

A szertartásnak körülbelül már másfél órája vége, most, hogy írok, megy itt mellettem a tv, nézem ezt az elképesztő tömeget, ami kiözönlött az utcákra, hogy „ott lehessenek” az esküvőn. Már rég férj és feleség, de még mindig nem volt „hitvesi csók”, mert csak a kijelölt helyen csattanhat el…nem irigylem őket, szóval szép ruhák, felhajtás, csillogás, ők vannak a figyelem középpontjában…de szerencsétlenek még meg sem csókolhatják egymást akkor, amikor akarják, mert az a fő attrakció, és minden másodpercben fényképezők ezrei, és kamerák százai figyelik minden mozdulatukat…

Szóval csillogás, persze, de akkora képmutatás ez az egész. Elvileg ez nem csak formális házasság, úgy értve, hogy ők szeretik is egymást…de hát szegény Vilinek olyan feje volt, mikor kimondta, hogy „I will”, mint aki citromba harapott. Na mindegy…nem lehet könnyű így élni.

Egyébként nagyon érdekes ez az egész királyi dolog, meg hogy ennyi ember megy ki miattuk az utcára, sírnak a meghatottságtól,és hasonlók…de hallottam az előbb egy interjút, abban elmondták, hogy az angoloknak annyira fontos a királyi család, meg ez az egész királyosdi, hogy egy felmérés szerint az emberek fele álmodik életében legalább egyszer azzal, hogy a királynő eljön meglátogatni őt az otthonában…azért az vad.

Most éppen az esküvői fogadás fogásairól meg desszertjeiről, meg a tortáról van szó, úgyhogy szerintem lassan abbahagyom a közvetítést eme neves eseményről, gondolom, már úgyis unalmas. (Tegyük hozzá, szegények még mindig nem csókolhatták meg egymást…)

Viszont most nem tudom, hogy térjek el ettől a témától, vagy mi másra térjek át…tényleg nem tudom.

Talán maradok aktuális, és elmondom, hogy ebben a pillanatban is ömlik az eső, csodaszép, mondhatom. A múlt héten, és ennek a hétnek az elején is tiszta nyár volt, napoztam folyton, 25 fokok röpködtek, nagyon élveztem. Viszont most már második napja ősz van, hideg, szürkeség, eső, eső, eső. Ezt nem élvezem, vissza a szép tavaszt!MOST.

No hát legyen ennyi mára, még jön a zene: Avril Lavigne: I love you. Mondhatnám, hogy küldeném az ifjú párnak, de nem, nem nekik…

♥

https://www.youtube.com/watch?v=2Dl9VA0kZtE

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.