KEDD

Parapluie…pluie-para…

…folytathatnám úgy is, hogy ombrophobia, ami az esőtől való félelmet jelenti, „esőfóbia”. Azért ennyire nem kell messzire menni igazából, csak hát tény, ami tény: nyár van, és esik folyton az eső…még ősznek is csúnya.

Mikor reggel vittem a lánykákat a suliba, kicsit elvonatkoztattam az évszaktól, és csak magával az esővel foglalkoztam, sőt azzal, hogy milyen hétköznapi problémákat idéz elő.

Beázó cipők, lelapuló, vagy éppen rakoncátlanul (a párától) göndörödő haj, tócsákba hajtó, sárt és vizet ránk fröcskölő autók, és sorolhatnám tovább. A legviccesebb problémát viszont szerintem az esernyők jelentik. Akkor, mikor épp szakad az eső, és próbálok a lehető legkevésbé elázni, mindent a kezemben tartani, és semmiben nem fennakadni, akkor persze nem vicces…de belegondolva…háború az egész, háború kicsiben. A szűk járdákon két ember is alig fér el egymás mellett, napsütéses, szép időben, csak úgy „a la nature”…esőben viszont eleve kerülgetni kell a pocsolyákat, és a járdára menekülő gilisztákat is (azt úgy utálom, olyan gusztustalan…de azért sajnálom is szegényeket kicsit…), és mindezt megnehezíti az is, hogy egy esernyő is van a kezünkben, amitől zsibbad a karunk, teljes mértékben lefoglalja az egyik karunkat, és figyelni kell, hogy se fába, se kerítésbe ne akadjon fel, valamint a víz róla ne a nyakunkba csurogjon. És ez még mind semmi, még senki nem jött szembe. De amikor emberek előtted, mögötted, mind esernyővel a kezében, és te is azzal próbálsz túlélni…na, az már háború. Összeakadnak folyton, fennakadsz benne, bosszúság, nyakakba csorgó hideg esővíz. És persze sosem lehet kitalálni, hogy a szembe jövő vajon hogy próbálja majd kivédeni az összeakadást, és ha te magasabbra emeled, hogy ő a tiéd alatt elslisszanhasson, hát biztos, hogy majd ő is emel az övén egyet, és összeakadtok. Így megy ez…valami okos ember kitalálhatná az esőre szélesedő járdákat, vagy a vízhatlan aurát, vagy valami ilyesmit…

Az is eszembe jutott, hogy milyen klassz fotókat lehetne csinálni felülnézetből, egy tömött utcán, a sok-sok színes esernyőről…jól nézne ki.

 A gyerekek és az eső…hát, ők szeretik. Gumicsizma fel, és ploccs-ploccs, tócsáról tócsára szökkennek. Mairenak új, RÓZSASZÍN gumicsizmája van, iszonyú vagány (megirigyeltem ám…), viszont nagyon viccesen néz ki benne, mert hatalmas. Elvileg az ő mérete…hát, én nem tudom, de ránézésre még talán én is bele tudnám tuszkolni a lábam…jó, túlzok, de tényleg nagyon nagy neki…rögtön eszembe is jutott egy sztori Kiss Ádámtól, amiben elhangzik a következő mondat: „Minél nagyobb a gumicsizma, annál nagyobb a respect.” Hát, tessék. Aki nem ismeri, az nézze meg itt, 1:30-tól van a gumicsizmás történet…de a többit is érdemes megnézni, vicces.

https://www.youtube.com/watch?v=djHWj61Ome0

És legyen esős zenénk, ha már úgyis erről szólt ez a nap. Parachute Band: Living rain (Remélem, még nem volt…)

https://www.youtube.com/watch?v=K5RswfghbDw

SZERDA

Szerda

Ma kicsit már jobb volt az idő, olyan szebb fajta ősz…nyárnak még mindig nagyon nem lehet nevezni.

Délután Párizsban voltam Lottival, hosszas idő után végre ettem nutellás-banános palacsintát, hát…jó volt.:) Érzem már a párizsi életem végét, és hiányt éreztem, mivel szeptemberben, mikor kijöttünk, Lilivel szinte minden nap ettünk egyet…na persze, AZ volt a túlzás, de egy ideje nagyon visszavettem, úgyhogy most kellett. Utána persze hősies módon el is mentem futni, pedig nagyon lógott az eső lába, de aki hős, az hős. Én az vagyok, és nem áztam meg. Nem csak hős vagyok, hanem időjárás-befolyásoló szakember is.

Mikor hazaértem, a fördőszoba ajtaja nyitva, vízcsobogást hallok. Bekukkantok, és szinte sokkolt a látvány. Kád, és benne egy viking sapka izeg-mozog. Nem hittem a szememnek…egyszer csak Marie felpattan a kádban, és közli, hogy a pincében találta, és agyon klassz, mert nem lesz semmi baja, ha a vízbe teszi. Hát megáll az eszem…annyira kellett nevetnem…de ő meg olyan komolyan vette. De tényleg, képzeljétek el…egy három éves szőke babaarcú kislány pancsol a kádban egy VIKINGSAPKÁBAN. ( Mutatnám: http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://www.cicicee.com/images/UserFiles/Image/ejderha-Viking-Sapka-10.jpg&imgrefurl=http://www.cicicee.com/yazdir/cocuk-ozel-dosya.aspx%3FicerikId%3D560&usg=__dxFeQoAGhZqwT3wSMoDOmCTlcPE=&h=250&w=250&sz=13&hl=hu&start=3&sig2=UBjeEga4F9gzD4siePDOgg&zoom=0&tbnid=6_0Wk82mhL-1dM:&tbnh=111&tbnw=111&ei=cMXvTe-kLIu28QOQmPShCQ&prev=/search%3Fq%3Dviking%2Bsapka%26hl%3Dhu%26sa%3DX%26biw%3D1366%26bih%3D659%26tbm%3Disch%26prmd%3Divns&itbs=1)

Akkora képzavar...

Ide most valami viking-song kéne, de olyat nem ismerek…:D Úúúúgyhogy a mai zene egy olyan szám lesz, ami nagyon szép, és ma jó sokat hallgattam. Paulo Nutini: Candy

https://www.youtube.com/watch?v=fxLYFBpMoJ0

Ez a szám az én szememben (fülemben) a tökéletesség határait súrolja…sőt, tényleg az…elképesztő, zseniális. Imádom. Enjoy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.