Most úgy megint olyan jó…J

Jó, mert szép az ég, bárányfelhőkkel, meg egyre erősödő napfénnyel. Meg mert örülök más boldogságának, ami nagyon jó! Nagyon jó érzés, ha az ember tud örülni annak, hogy valaki, akit szeret, boldog.

És egyébként a gyerekekkel is jól indult a nap. Pedig sok mindenre fel voltam készülve, mert úgy áll a helyzet, hogy tegnap reggel még az anyjuk vitte őket suliba, de azóta nem látták őt, az apukájukat meg már ki tudja, hány napja…korán megy, későn jön haza…

Tehát tegnap délután én mentem értük, egész este velük voltam, és végül egy délutáni telefonhívásból kiderült, hogy én is fektetem őket, mert Camille Portugáliában van, Greg meg nem tud hazajönni korábban. Úgyhogy én is fektettem, ma reggel pedig én keltettem őket, együtt készülődtünk a suliba, én vittem őket. Most ott vannak, de fél tizenkettőre már megyek is értük, hogy hazajöjjünk ebédelni, aztán Pauline-t viszem vissza a suliba, és este a kicsivel együtt megyünk érte…aztán majd valamikor fél 8 és 8 között megjön az anyuka…remélhetőleg. Szóval, most kicsit tényleg úgy érzem magam, mintha én lennék az anyjuk. Második napja vannak úgy velem, hogy a szüleiket nem is látták, és arra számítottam, hogy nagyon kell majd küzdenem velük, mert már elegük lesz belőlem…amit valahol meg is értek. De valahogy –nem tudom, mi történt – máshogy alakult eddig, mert tegnap este sem volt túl nagy gáz, és a ma reggel meg egészen tökéletes volt. Kisangyalok voltak, minden rendesen ment. Egy csepp könny nélkül, egyetlen „anyát akarom” nélkül…sőt, a pici olyan baba volt…a suliból alig akart elengedni, kapaszkodott belém, mint egy kismajom…és most először integetett az ablakból. Az anyukájának mindig szokott, de mikor néha-néha én vittem őt suliba reggel, nekem még sosem szaladt oda, hogy integessen. De ma…”Je vais te faire coucou par la fenetre!” –mondta. Persze gondoltam, hogy ahogy kimondta, már el is felejtette, és ment játszani, de azért belassítottam az ablaknál. Az hittem, még csak útban van odafelé, néztem bent a teremben…Marie sehol. Már majdnem elszomorodtam, mikor megláttam, hogy a másik ablakon kopogtat-dörömböl-integet vigyorogva, hogy vegyem már észre. Kukucs. J Ez olyan jól esett…

És most már olyan szépen süt a nap!Ú, és még csak 10 óra lesz..és fél 12re megyek a csajokért…ami azt jelenti…hogy még van időm elmenni futni! Szuper, megyek is!

Zenének sokat hezitáltam, hogy be merjem-e tenni azt, amit most hallgatok, mert ha 10ből egy embernek tetszeni fog, akkor már sokat mondok, szerintem. Nem hinném, hogy sokan szeretik Pierrot-t. De nem baj, ez a szám most jól esik, úgyhogy ez lesz. Ráadásul a klipben egyik barátnőm nővére szerepel!:)

https://www.youtube.com/watch?v=LKzS5zSip_U

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.