Ma délután itt annyira, de annyira vihar előtti csend-érzés meg hangulat volt, hogy biztos voltam benne, hogy estére leszakad az ég, de most megint süt a nap. Fura ez az időjárás…de majd csak lesz igazi nyár…hát, mondjuk nyáron. Mit várok, még picit több, mint egy…

 Napsütéses hajnali kilenc órakor írok, de már hét óta fenn vagyok. A kilenc is hajnal, a hétre már szavak sincsenek, hogy az mennyire korán van, de nincs mit tenni, vinni kellett a gyerekeket suliba. Most az a helyzet, hogy Camille ma kora reggel elment Londonba, és csak kedd késő…

 Spectacle, azaz előadás. Ez volt a mai nap fő-fő eseménye. Pauline a színjátszószakkörrel előadta, amivel egész évben készültek. Összegyűlt az egész család, de legalábbis sokan. Sőt, még én is.Reggel azért még elmentem futni, holmi kis színházi előadás nem…

 Hát, írjunk. Annyi minden kavarog bennem, annyi gondolat, öltet, zene, illat, érzés, hogy nehéz eldönteni, mivel kezdjem. El sem hiszem, hogy péntek van. Hogy máris (?) péntek. Nem tudom, hogy azért fura-e ez, mert közelinek tűnik a múlt péntek…nem, nem hiszem. Nem…

 A kertben ülök, és napozok…illetve…felhőzök…meg árnyékozok…mert a nap csak akkor bújik elő, ha nagyon akar, valamiért jobb neki a felhők mögött. Meglepő módon neki az a jó, ami nekem nem. Ééérdekes.Tudjátok, van az a „nem a te napod”…

 Szép, napsütötte csütörtök délelőtt írok újra Nektek. A mai dátum is szép, ötödik hó ötödike. 2011-ben járunk, és TIZENEGY óra huszonhat perckor kezdem a bejegyzést. Két tizenegyes, két ötös…háhá, focis és vízilabdás büntetők…szegény huszonhat…