Avagy Valentin-nap. Avagy Bálint-nap, legyünk magyarok. Bár kérdés, hogy ha ünnepeljük ezt az ünnepet, akkor mennyire vagyunk magyarok…mert ez csak egy átvett valami. És már benne is vagyunk nyakig a nagy ellenkezésekben, mert alapvetően elvárás és divat gyűlölni a Valentin-napot. Meg lefujjogni. Mindenki húzza rá a száját, mindenki kicikizi, és mindezen emberek legnagyobb része mégis tartja. Vagy szeretné tartani, ha lenne kivel. Vagy van kivel, csak nem vallja be, hogy tartaná, mert „ne legyünk nyálasak”. Persze nyilván van olyan is, aki tényleg a legkisebb értelmét sem látja ennek, nem érdekli, nem is tartja, és próbál tudomást sem venni a létezéséről, ami valószínűleg nem sikerül, mert február elején a csapból is ez folyik. Az éttermek, a bevásárlóközpontok, lassan az utcák is tetőtől talpig rózsaszín és piros fodrokba-bodrokba borulnak, milliónyi tündéri szívecskével nyakon öntve.

Mielőtt még jobban belemennék, úgy érzem, illik állást foglalnom, hogy bölcs mondataimat olvasva tudjátok hova tenni, hogy mégis mindez kinek a szájából hangzik el, melyik oldalon állok.

Elárulom: egyiken sem.

Azt is elárulom, hogy régebben abba a kategóriába tartoztam, aki szerint ez az egész egy marhaság, semmi értelme. Zseniális logikai láncon le is tudtam vezetni a „valentinnapellenes” érveimet, mint például, hogy csak bizniszt csinálnak ebből is, meg hogy minden nap szeretni kell a másikat. Meg persze az is, hogy igazából nem látom értelmét a dolognak, mert annak, akinek van kivel valentinkodnia, annak nem nagy szám, mert minden nap valentinkodhat, akinek meg nincs, annak ez egy plusz tüske, hogy az orra alá dörgölik, hogy ma mindenki mennyire sokkal jobban szerelmes, mint bármikor, ő meg pont ugyanannyira szerencsétlen, mint máskor, csak még annál is sokkal jobban.

Szóval ez volt a nagyon bölcs és makacs elméletem és véleményem a dologról. Az utolsó ellenérvből már lehet sejteni, hogy igazából csak irigy voltam. Persze, ne egyszerűsítsük le ennyire a dolgot, mert habár mostanra kissé változott is a hozzáállásom, azt például a mai napig úgy gondolom, hogy undorító, hogy ebből is mekkora pénzeket akarnak – és az a baj, hogy nem csak akarnak- kaszálni a mindenféle multi izék. Meg mindenki, tényleg. Már megint a pénz.

No, de mielőtt a Valentin-nap huszonegyedik századi illatos-fodros-rózsaszín világába süppedünk, úgy gondolom, a teljes okfejtéshez és értelmezéshez elkell egy kis TÉNYkedés is. Ez azt jelenti, hogy „meggugliztam”. És a wikipédián (is) nyilván találtam róla jó sok mindent, szóval írnék kicsit arról, hogy régen, amikor ez még üde, őszinte, és kevésbé rózsaszín volt, akkor miről is szólt. Avagy, miből lett a cserebogár.

Következzék hát a „Valentin-nap… a kezdetek” című rovatunk.

Elsősorban fontosnak tartom megjegyezni, hogy mint minden mende-mondának, ennek is több verziója létezik, én kiválasztottam azt, ami talán a legismertebb. Remélhetőleg így közel járok az igazsághoz.

A szokás maga a 14. századból ered, bár a történet sokkal, sokkal régebbi, az időszámításunk szerinti 3. századba nyúlik vissza.

 II. Claudius császár idejében Bálint papot börtönbe vetették keresztény hite miatt, itt várta a kivégzését. Ez alatt az idő alatt hite erejével visszahozta két szép szeme világát egy vak lánynak. (A wikipédia nem írja, hogy szerelmes lett volna ebbe a lányba, és fordítva, de szerintem így volt, így sokkal romantikusabb, és ha belegondolunk, hogy miről írok, szinte szükségszerű is.) Bálintot végül február 14-én végezték ki, halála előtt pedig egy üzenetet hagyott a lánynak, amit így írt alá: „A Te Bálintod.”

Ezt a réges-régi történetet, valamint azt a tényt, hogy a 14. században szentté avatták (továbbiakban Szent Bálint), méghozzá a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé, alakult ki a Valentin-nap ünnepe, hagyománya(i).

Főként az angolszász országokban vált ez szokássá, de mindenhol más-más apróság az, amit a szerelmesek elkövetnek minden év február tizennegyedikén egymás ellen, jobb esetben egymásért.:)

Ezekből is szemezgetnék, mert vannak viccesek.

Japánban a nők február tizennegyedikén férfi ismerőseiket csokoládéval ajándékozzák meg, amit a férfiak pontosan egy hónap múlva, március tizennegyedikén fehércsokoládéval viszonoznak. (Nem szimpatikus szokás, miért a nők kezdik??) A fiataloknál ez hasonló, csak ott a lányoktól még azt is elvárják, hogy a csokit ők maguk készítsék. Ha Koreát nézzük, az adok-kapok játék ott is működik, csak megspékelik még egy harmadik alkalommal. Aki sem februárban, sem márciusban nem kapott semmit (tehát szegényt senki sem szereti…), az április tizennegyedikén gyászolja ezt, amikor is tésztát eszik fekete szósszal. Következésképpen megállapítom, hogy a csoki minden szempontból jobb választás. Finom is, és a szeretet jeléül kapod…bezzeg a fekete szószos tészta…

A brazilok is ünneplik a szerelmet, de ők június tizenkettedikén. Nem tudom, miért tették máskorra, lehet, hogy a február tizennégy már foglalt.

Az olaszoknál ilyenkor a párok tavaknál, folyóparton találkoznak. Az ilyen helyeken mindig vannak biciklitárolók, amit ők ezen a napon nem arra használnak, amire kellene. Bringák helyett lakatokat hagynak ott. Belevésik a nevüket, odazárják, a kulcsokat pedig a folyóba dobják, ilyenkor kívánnak valamit. Erről a Pont des Arts jut eszembe, itt Párizsban, erről már meséltem, az a híd telis-tele van ilyen lakatokkal. Ez a szokás például nagyon tetszik.

A szokások változatosságának bemutatását Angliával zárnám, ahol az ünnep mondhatni, őshonos. Itt egy versnek köszönhető a Valentin-nap széles körökben való elterjedése: Geoffrey Chaucer: Parlement of Foules. Sajnos nem találtam meg fordításban, angolul szerintem nagyon nehéz, bár az én angol-nem-tudásom (avagy elfelejtett tudásom) nem mérvadó, úgyhogy belinkelem azért, hátha valakinek kedve szottyan elolvasni. http://www.librarius.com/parliamentfs.htm

Röviden egyébként arról szól, miként gyülekeznek a madarak ezen a napon Triász, a természet istennője köré, hogy mindegyikük társat találhasson.

 Az író ezt a költeményt az akkori király, II. Richárd udvarában tartandó Valentin-napi ünnepségre írta, és itt került először felolvasásra. És innen indult el valahogy a dolog, hosszú, világ körüli útjára…J

Ez itt a „Valentin-nap…a kezdetek” című rovat vége.

Annyira belemerültem ebbe az eredetkeresésbe, és szokások utáni kutatásba, hogy hirtelen nem is tudom, hogyan folytassam…de azt hiszem, megoldom valahogy. Esélytelen, hogy alkotói válságba kerüljek!

Igazából azt hiszem, ez jót tett, hogy kicsit körbenéztünk, meg időutaztunk, így valahogy sokkal igazibbá válik a dolog, lepereg róla a sok felesleges máz, ami manapság rajta van.

Úgy gondolom, hogy minden csak hozzáállás kérdése, és ugyanazt a dolgot annyira sok féleképpen meg lehet közelíteni, lehet látni, vagy láttatni. A szándék a lényeg, hogy éppen hogyan akarunk viszonyulni hozzá. Én például, ha döntéshelyzetbe kerülök, próbálok érvelni pro és kontra a két, egymástól lehető legtávolabb eső lehetőség kapcsán. Végül azt választom, amelyikről jobban meg tudtam győzni magam. A baj csak az, hogy általában mindkettőről egyformán sikerül, a fent említett okok miatt. Éppen ezért most megpróbálom megcáfolni, vagy inkább más szemszögből megvizsgálni a fent leírt „Valentin-nap KONTRA” érveimet. Meg azokat is, amik most csak úgy eszembe jutnak.

Sokan mondják azt, hogy a Valentin-napnak azért nincsen értelme, mert nem kell megünnepelni a szerelmet, mert annak minden nap ott kell lennie, és minden nap örülni kell a másiknak, és szeretni, mindig ugyanúgy. Ezzel egyetértek, teljesen igaz. De eszembe jut azonnal a karácsony…no, azzal mi van? Szeretet ünnepe? De hát minek? Minden nap szeretni kell egymást. Így is van. De azért vannak az olyan…különleges alkalmak. Amikor még jobban, amikor minden mást ki kell zárni, amikor külön hangsúlyt fektetünk a dologra.

Igazából hatalmas önmegcáfolást ígértem, és rájöttem, hogy semmi más nem jut eszembe, amivel szembeszegülhetnék. Azzal nem tudok, hogy nagyon elcsúszott a dolog a pénzköltés és az ajándékvásárlási kényszer felé, mert ezt tartom, ezt nem akarom másképp látni, mert ez tény. És ez nem jó, nem kéne, hogy ez legyen a lényege. Nem attól szeretsz jobban valakit, hogy ráköltöd a havi fizetésed felét, hanem attól, hogy időt szánsz rá, hogy még jobban törődsz vele, meg ilyen kedves dolgok. Nem kell, hogy minden annyira elkurvuljon. Bocsánat, ez csúnya, tudom, de sajnos így van, és az emberek már ajándékozási kényszerben élnek, sőt, azon gondolkodnak, hogy a másik vajon milyen értékben fog neki ajándékot venni, nehogy ő sokkal olcsóbban vegyen, mert az mennyire ciki. Felejtsük már el ezeket…annyira nem ez számít.

Azt hiszem, így, hogy lassan kifogyok a szóból, ez az egész kavalkád kissé „Valentin-nap PRO” lett. Ami nem baj, csak nem tudom, ezt akartam-e. Igazából mindig elképzelek valamit, amit egy témából ki tudnék, és/vagy szeretnék hozni, aztán elkezdek írni, és valahogy sosem az lesz, aminek az elején nekikezdtem. De ez sem baj, lehet, hogy ez így sokkal jobb.

Kicsit talán önmagam meggyőzése a másik oldalról volt ez az egész…és hátha mások is elgondolkodnak ezen. Szerintem mindenki szeret szeretve lenni, és ezt nem hiszem, hogy szégyellni kell. Lehet, hogy a Valentin-nap túlzás, lehet, hogy nem. Lehet, hogy kell ajándék, lehet, hogy nem. Bár ez is relatív, ki mit gondol ajándéknak. Írtam itt mindenféle népek szokásairól, amik érdekesek, és jó, hogy van mit követni, de szerintem ez pont úgy egyedi, mint minden, két ember kapcsolatában. Szóval nem is egyedi, hanem kettedi. Csak hogy újítsunk nyelvet is egy picit.

Lényeg, ami a lényeg, figyelem, szeretet, és szánjunk időt egymásra. Ezek fontosak szerintem mindig, a többi meg…kettedi…

Staind: Tangled up in you

https://www.youtube.com/watch?v=22hvEdaPSMs

Parov Stelar: Love

https://www.youtube.com/watch?v=TeVTzPkqKeo

Angels and Airwaves: True love

https://www.youtube.com/watch?v=m1nIF_FWWOU

Kiscsillag: Ha én lennék

https://www.youtube.com/watch?v=Hp472quxbLg

The Beatles: Love me do

https://www.youtube.com/watch?v=_xuMwfUqJJM

Azért ilyen sok, hogy mindenki megtalálhassa azt, ami legjobban tetszik neki...:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.