Spectacle, azaz előadás. Ez volt a mai nap fő-fő eseménye. Pauline a színjátszószakkörrel előadta, amivel egész évben készültek. Összegyűlt az egész család, de legalábbis sokan. Sőt, még én is.

Reggel azért még elmentem futni, holmi kis színházi előadás nem befolyásolhatja mérhetetlenül lendületes és sportos életvitelemet, tehát futkároztam, ami nagyon jó volt, mert ma egy kutya sem akart megenni. Nem is írtam a múltkor, bizony, bizony, majdnem megharapott egy vérengző fenevad. Kicsit megijedtem. De aztán mégsem, szóval szerencsém volt. Sosincs biztonságban az ember. Legközelebb majd az ufók próbálnak elrabolni, gondolom, vagy szárazföldi krokodilok vetik rám magukat. Bármi megeshet.

No, szóval a sikeres futás után készülődés, aztán családi ebéd a kertben. Olyan jó volt, finomat is ettünk, meg kinn,a friss levegőn olyan klassz. A desszert különösen finom volt, EPER. Nem tejszínhabbal (pedig hát a tegnapi bejegyzésemen okulva tudható, hogy mennyire örültem volna neki), hanem olyasmivel, mint ami otthon a tejföl, csak ennek még semlegesebb az íze. Nagyon fini volt. Mártogat, harap, nyel, mártogat, harap, nyel. Az eper a nyár (egyik) íze, ezért is volt különösen jó. Hogy még egyszer visszautaljak a tegnapra, olyan volt ez a desszert, mint a csoki. Akármennyi el tud fogyni belőle. Nyamm.

Az előadás jó volt, bár majdnem itthon felejtettek engem, kicsit nagy volt a felfordulás, úgyhogy még jó, hogy lementem megkérdezni, hogy pontosan hánykor is kezdődik, mert így ráeszméltek, hogy én is vagyok, és jövök, úgyhogy a kocsiban gyorsan hátratuszkolták a legnagyobb gyereket  alegkisebb helyre (szegény…), hogy be tudjak ülni én is,bár én eleve úgy terveztem, hogy ennyien úgysem férünk be a kocsiba, úgyhogy majd sétálok odáig. De így gyorsabb volt, igaz, ami való.

Nagyon klassz helyen volt az előadás, van itt egy régi templom (nagyon régi), ami át lett alakítva színházzá. Iszonyú jól néz ki, annyira hangulatos!

Helyesek voltak a gyerekek, volt 2 kissrác, akik tényleg elég ügyesek voltak, a többiek inkább csak helyesek, de így egyben az egész olyan…aranyos volt. És persze, az ilyenben annyi munka van, meg úgy izgulnak…eszembe jutott, amikor én voltam ennyi idős, és szerepeltem…fú, de rég volt!

Yann Tiersen: La veillée

https://www.youtube.com/watch?v=bAPprG-oWd8&NR=1

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.