Most azzal fogok kezdeni, hogy milyen szép pillanatokat köszönhetek az itt töltött idő alatt annak, hogy magyar vagyok. Apróságok, de olyan jólesőek.

Magyarként, magyar anyanyelvűként természetesen fogalma sincs az embernek, hogy „laikus füllel” hogy hangzik a magyar nyelv. Mi ugye rá tudjuk mondani a németre, hogy kárkogás az egész, hogy az angol (az amcsi angol) olyan, mintha mindig rágóval a szájukban beszélnének, a francia olyan szép, lágy, dallamos, az olasz pörgős, pattogós, a spanyol meg szenvedélyes. Ezek most csak olyan alapvető dolgok, amiket úgy általában párosítunk ezekhez a nyelvekhez, lehet, hogy van, akinek más jut ezekről eszébe, sőt, lehet, hogy nekem is, ezek csak az általános dolgok, no de mindegy is. A lényeg az, hogy a magyar…az nekünk…a magyar. És itt vége is, nem tudjuk, hogy hangzik. Én valamiért azt gondoltam, hogy a külföldiek szerint túl erős nyelv a magyar, és hogy nem igazán lehet szépnek találni a hangzása alapján. Nem tudom, miért gondoltam így, mindegy is, hiszen sokszorosan is meg lett cáfolva az én elképzelésem, itt mindenkitől azt hallom, hogy nagyon szép a magyar. Iszonyú nehéznek hangzik, de nagyon szép. Többen is mondták már, hogy olyan, mintha mesebeli tündérek beszélgetnének…J Ezt jó volt hallani, nagyon meglepett, sokféle hasonlatra számítottam, de erre nem. De most már legalább tudjuk, hogy ilyen csudiszép a nyelvünk. Ami furcsa még, hogy sokan azt hiszik, hogy angolul beszélünk. Ezt abszolút nem tudom hova tenni, mivel az angol a legnagyobb világnyelv, szinte mindenki beszéli, de ha mégsem, akkor is mindenképp felismeri. Nem mellesleg, egyáltalán nem hasonlít a magyar és az angol…szóval ezen mindig meglepődöm. Viszont volt még egy érdekes tipp, amikor megpróbálták kitalálni, hogy milyen nyelven beszélünk…azt mondták, finnül. Aztán mondtuk, hogy nem, mert ez magyar, erre pedig rávágták, hogy hát jó, az egy nyelvcsalád. Hát, ezek szerint tényleg van ebben valami…

A nyelven túllépve még a magyar zene az, ami felbukkant, az ha lehet, még meglepőbb volt. Tegnap este (éjjel…) Lottival beültünk egy bárba/kávézóba/étterembe (a funkció napszaktól függően változik), és ültünk a pultnál, beszélgettünk kicsit a pultossal, már ő is betippelte az angolt, de aztán mondtuk, hogy nem, mert magyar…aztán egyszer csak ismerős zene ütötte meg a fülem, de hirtelen nem tudtam mihez kötni. Aztán rájöttem, hogy magyar, és hogy mr2, és hogy Yonderboi. Pabadam. https://www.youtube.com/watch?v=mU8d56rDazw

Annyira megörültünk neki, és közben csak füleltünk, hogy biztos jól hallunk-e…?!! De jól hallottunk, és gyorsan el is újságoltuk a pultosnak, hogy ez például magyar zene. A szövegből (ami igazából nincs is) nem nagyon lehet kideríteni, de attól még az. Olyan jó volt.

És ha már magyar zene, akkor még jön ide egy szám a Magyar Dal Napjáról, 2010-ből. Remélem eddig még nem volt. Mester Tamás- Presser Gábor: Szabadítsd fel

https://www.youtube.com/watch?v=oinMyVT1rOE

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.