Most úgy írhatnékom van, közlési vágyam, meg ilyesmi, de nem tudom, mivel is indítsak…

Indítok mondjuk azzal, hogy holdfogyatkozás van, és nem látom…L Úgyhogy most elképzelek magamnak egy fogyásban levő holdat, vöröses fényeket, meg szép felhőket…hmm…máris jobb.

Milyen szép is a holdfogyatkozás!

Zseniális képzelőerőm van, sokat gyúrok rá mostanában, meglepően hasznos tud lenni, ha a térbeli korlátokat az agyad hidalja át…ezért mesélnek a gyerekeknek (esti)mesét is, csak az nem a térbeli korlátokat hidalja át…vagyis, de…csak nem országok köztit, hanem világok köztit. A valós, és a képzeletbeli világok köztit…hmm, kicsit én is ilyen vagyok. Éljenek a tekervényes agyak, éljen a képzelőerő!

Apropó, mesék… tegnap este elalvás előtt meséltem Marienak sellős-kishableányos sztorit, a lényeg, hogy a hableánykák a kis birodalmukban a tenger fenekén élnek, palota, kastély, udvartartás, minden, ami kell… na most Marie alapból is folyton megszakít olvasás közben, úgyhogy mindig fenyegetőznöm kell, hogy ha nem hagy olvasni, akkor itt hagyom neki a könyvet, és olvashat egyedül. Ez elég jó büntetés lenne, tekintve, hogy nem tud olvasni…

Na, és persze  a sellős mesében is megszakított, amikor épp a tengerfenéki királyságról olvastam, és ő a hatalmas kékes-zöldes-lilás színekben pompázó víz alatti kastély rajzát nézte. Közölte, hogy de ez nem igazi, mert ilyen nincs. A víz alatt nem lehet élni, meg ott nincsenek kastélyok. Hát, eléggé ledöbbentett a nem egész négy éves gyerek minden illúziótól mentes, túlon túl reális meglátása, úgyhogy próbáltam menteni a helyzetet még azzal, hogy igen, de ez mese, a mesékben pedig minden lehetséges, akármi megtörténhet…erre Marie csak annyit mondott, hogy igen, a mesében, de a valóságban ilyen akkor sincs. Na, bumm. Szinte az ÉN illúzióimat rombolta le, már-már úgy éreztem magam, mintha én lennék a három éves, és ő a felnőtt. De hát beletörődtem, nincs hableány, nincs víz alatti palota…hát, jó.

Szóval néha Marie ennyire keményen tolja az arcodba a valóságot, néha (nem is csak néha…) pedig azzal jön, hogy a fehér nem egy szín. Ezen általában hosszasan elvitatkozunk (nem!-de!-nem!-de!-nem!-de!-nem!…), és végül persze mindig ő győz, én feladom. Hiheti tőlem, hogy a fehér nem egy szín, nekem ez nem fáj.

Egyébként azért biztos ebben, mert „Anya mondta.” Anya szava pedig szent. Kár, hogy a legtöbb ilyen dolog, ami abszolút tévedés, de ő makacsul ragaszkodik hozzá, mert „anya mondta”, ugyanabból a szituációból ered.

A szituáció pedig nem más, mint az, hogy Marie megállás nélkül karattyol, dől belőle a szó, és a kérdés, akármiről, akármeddig, akármennyi…bár legtöbbször ugyanazt ismételgeti. És bizony az ember belefárad, és csak néha mosolyogva bólint, vagy ha úgy kérdez a gyerek, hogy „ugye nem?”, akkor bőszen igazat ad neki, hogy „ugyan, deeehogy!”, anélkül, hogy a legkisebb fogalma is lenne arról, hogy mire válaszol.

Tehát látom a jelenetet, ahogy Camille olvas, vagy főz, vagy pakol, vagy telefonál, Marie pedig rajzolgat, és sorolja a színeket…fehér ceruzát vesz a kezébe, közben meséli, hogy mit rajzol, mennyi bonbont evett meg a múltkor cirkusz után, és ehhez hasonló megdöbbentő dolgokat, mikor is a fehér ceruzával próbál a papírra rajzolni, és nem fog…nem látszik semmi…nincs színe…és felkiált: „Anya, a fehér nem is egy szín!”…és Camille meg sem hallja, de Marie kitartóan hadarja, hogy afehérnemszínafehérnemszínUGYEANYAafehérnemszínANYAAAAAAAANYAAAAugye

afehérnemszín??? És akkor Camille rámondja, hogy ugye, pedig nem is tudja, miről van szó. De ez most már szentírás,  mert anya mondta.

Hát, így születnek a hülyeségek. A többit meg a fantázia szüli. Meg néha olyat is szül, ami nem is hülyeség…

Mindezen mélyenszántó gondolatok után legyen egy kis andalító zene, meg egy vidámító, jópofa reklám…

Katie Melua: If you were a sailboat

https://www.youtube.com/watch?v=x25F3-sR2Yo&feature=related

Pöttyös Túró Rudi reklám…J Annyi Pöttyös vár még ránk!♥

https://www.youtube.com/watch?v=VrK8AEDjFn0

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.