Üdvözlök mindenkit, kedveseim, az újdonSÜLT piros (rákvörös) arcommal. Igen, napoztam. Nem sajnáltatni akarom magam, vagy ilyesmi, csak fáj, na. De mindenképp megérte.

Olyan jó volt a mai ebéd is, kinn ettünk a kertben. BBQ, napfény, madárcsiripelés. Szép tavaszi vasárnap.

Igaz, a husit nekem vissza kellett tenni még sülni, ezek a franciák nem bírják kivárni, hogy megsüljön, és a türelmetlenségüket azzal próbálják palástolni, hogy azt mondják, hogy ők ÍGY SZERETIK. Felfoghatatlan, hogy a félig nyers hús miért finom. Nem is az…viszont visszatettük, és Greg EGY perc múlva széles mosollyal hozza nekem, hogy ő egészen biztos benne, hogy ez már nagyon jól átsült. Hát, ezt rosszul gondolta, de nem akartam újra visszatetetni, meg már egyébként is iszonyú éhes voltam, úgyhogy megettem a húst, ami már nem volt nyers, de az, hogy átsült volna, hatalmas túlzás. Olyan félkész, inkább háromnegyed kész. Mellesleg, fogalmam sincs, milyen hús volt…de lehet, hogy jobb is, ha nem tudom. Mondjuk esélyes, hogy marha.

Azon gondolkodom, hogy ha holnapra, nyelvsuli utánra ismét (immáron harmadszorra) betervezek egy „napsütötte párizsi parkban fűben fekve olvasgatás” című akciót, akkor vajon végre sikerülni fog-e…? Tudniillik (lehet, hogy erről már írtam??...) eddig akárhányszor elterveztem, mindig hideg volt, és még az eső is esett. Úgyhogy lehet, hogy most mégsem tervezem el, csak úgy spontán leszek, és majd rácsodálkozom a szép időre, mert ugye úgyis az lesz. UGYE?!!!!

Tegnap voltunk a Notre Dame-nál, éppen fotót akartunk csinálni magunkról, mikor odajött egy francia pasi, hogy ugyan már, ne erőlködjünk, majd ő csinál rólunk képet. Csinált, aztán megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Magyarországról. És ott ilyen nyelvet beszélnek? Magyart. És…messze van innen? …………..pff………….itt már teljesen egyértelművé vált, hogy halványlila gőze sincs Magyarországról, ha azt mondom neki, hogy a Föld legdélebbi szigete, 140 kilométerre a Déli sarktól, arra is rábólint, és elhiszi. Aztán mondtam neki, hogy Ausztriával vagyunk szomszédok, például. Itt már láttam valami értelmet felcsillanni a szemében (nem sokat), és kicsit túl lelkesen is kiáltott fel, hogy „Jaaaa, Ausztria! Áhhá…” Ebből azt sikerült leszűrnöm, hogy Ausztriának már a nevét hallotta legalább, de ezzel még mindig nem segítettem neki abban, hogy hol van Magyarország. Elég szomorú, hogy ez előfordulhat. Eléggé…

30Y: Mecseki sétányok

https://www.youtube.com/watch?v=6zhEz5Wx04Y

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.