Van az úgy, hogy nem létezik a világon olyan szám, ami elég pontosan leírná azt, amit érzel, amire gondolsz, és ami zajlik benned. Meglepő, pedig azt hinnénk, annyi zene van, annyi stílus, annyi korszak, van csak hangszeres zene, és vannak dalok szöveggel, ezer meg egy nyelven, és mégis.

Persze, túlzok, lehet, hogy van, csak nem lehet rábukkanni. Pedig kerestem eleget.

Ilyenkor az jut eszembe, hogy ha nincs, akkor majd írok. Igen, csak a tudásom és tehetségem (?) a szöveg megírásáig terjed, maximum. De ki ír hozzá zenét, és ki énekli el, és hogy lesz híres? És még ha ez utóbbitól el is tekintek, mert az nem is fontos most, akkor is, mi lesz a többivel?

***

Most jutott eszembe, ma még nem is húztam a borítékok közül. Nem nézek oda, benyúlok a dobozba, húzok. Sötét zöld boríték. Mi van benne? Karácsonyi sütemény receptje. Aktuális.:)

Viszont a doboz mellett van a Radnóti kötetem, és kilóg belőle pár képeslap, amiket még egy kiállításról hoztam el. Radnóti-kiállítás volt, persze, a kártyákon fényképek, meg versek. A kedvenc képemen a költő meg a felesége vannak, imádom ezt a fotót. Na, pont ez lóg ki a kötetből.

Úgyhogy ezt most megpróbálom beilleszteni valahogy…olyan szép.

 Így sikerült...:

http://picasaweb.google.com/lh/view?q=Radn%C3%B3ti%20Mikl%C3%B3s%20%C3%A9s%20Gyarmati%20Fanni&psc=G&filter=1#5584648574915495042

És! Még zene mára: The Killers: Romeo and Juliet

https://www.youtube.com/watch?v=87cLyBR1JTo&feature=fvst

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.