Későn sötétedik, igaz, hogy így 21:08-kor már igazi, éjszakai sötét van, de egy órája még a közvilágítás sem égett, teljesen világos volt. Éljen az óraátállítás! Ennek köszönhető az is, hogy most este, ahogy fél nyolc felé sétáltam haza az RER-megállóból, még olyan délután-érzésem volt, el sem hittem, hogy már este van.

Tegnap csomót járkáltunk a városban, egész szép idő volt, bár nem annyira, mint a hétköznapokon. Nyilván, mert akkor dolgozom, ilyenkor meg egész nap parkokban sütkérezhetnék, hát persze, hogy nincs olyan jó idő. Murphy.

Mindegy, azért jó volt, viszont mikor már egyébként is lassacskán hazafelé vettük volna utunkat, leszakadt az ég. Várható volt, elég gonoszan kacsintgattak le ránk már egy ideje az egyre szürkülő felhők, jelezvén, hogy csipkedjük magunkat, vagy rosszul járunk. Hát, nem csipkedtük eléggé. Pont Montmartre-on voltunk, ahol nagyon sok a turista, és szombat délután lévén rengeteg ember járt-kelt ott, és szinte senkinél nem volt esernyő, úgyhogy gyakorlatilag tömeghisztéria tört ki, mindenki menekült valami tető alá, vagy a boltokba, kávézókba. A souvenir boltosok, azonnal elkezdték tonnaszám kipakolni a „Paris” feliratú esernyőket, hirtelen „szezonja lett” a dolognak. Az emberek nagy része (köztük mi is) a közeli metró felé vette az irányt, vagy azért, hogy az aluljáróban védve legyen az esőtől, vagy azért, mert mostazonnalazonnyomban haza akart menni. Mindenesetre HATALMAS káosz alakult ki az aluljáróba vezető lépcsőn, és ugye kifelé is jöttek volna az emberek, mi pedig milliónyian próbáltunk lejutni. Ennek nyilván az lett az eredménye, hogy sem ki, sem be nem jutott szinte senki, csigalassúsággal haladt a dolog, ideges lökdösődés, nyakunkba csorgó víz. Remek volt. De végül azért megoldottuk, és lejutottunk, és megállapítottuk, hogy utáljuk az embereket. Ez előfordul…

Mindezen megpróbáltatások után nyolc előtt valamivel értem haza, és eszembe jutott, hogy „jéééé téényleg, ma van a Föld órája című össznépi(nek szánt) megmozdulás”. És, hogy ez milyen jó, és Kamilla is szeretné ezt csinálni. Szóval villámgyorsan írtam pár emilt, megfürödtem, és villanyleó, és minden elektromosság megszüntetése…mármint, hogy na..szóval elektromosság az volt, csak használaton kívül, hogy ilyen szakszerűen fogalmazzak. És mivel, hogy a fél 9 és fél 10 közötti vaksötétben történő fetrengés nagy mértékben álmosító, el is aludtam. Szóval ez nem csak a Föld órája volt, hanem az enyém is, mert sikerült majdnem 12 órát aludnom, ami rekord. Idejét sem tudom, mióta nem feküdtem le fél kilenckor…sőt…szóval, ez mindenképp nagyon jót tett.

A mai nap punnyadós volt,nyomott idő, hol eső, hol nem, kicsit hűvös, napocska sehol…de azért jó volt, a maga módján.

JA! És tegnap meg ma olyat csináltam, amit mióta itt vagyok, nem: ettem fagyit. És nagyon jó volt.

Cyndi Lauper: Girls just wanna have fun

https://www.youtube.com/watch?v=x0cJnVeiMrw

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.