Szép őszi (téli?) esténk van, kint borús ég, hideg levegő, szötyögő eső, én itt benn pulcsiban, bögre meleg teával, takaró alatt bekuckózva…

Lotti ma ment haza…igazából ez annyit jelent, hogy három hétig nem találkozunk, utána ugyanúgy egy városban fogunk élni…mint most sem…mert most végül is ő Párizsban lakott, én meg itt, kinn…otthon viszont mindketten Budapesten, úgyhogy még közelebb is. Ebből a szempontból tehát nem is olyan furcsa ez az egész.

Abból sem, hogy hazament, tehát elment innen Párizsból…mivel ez alatt az év alatt már volt ilyen, nem is egyszer…hazamentünk, aztán visszajöttünk. Most viszont nem fogunk, és ez a fura, ez az, amit most még fel sem fogok. Nagyon, nagyon furcsa érezni, hogy mindaz, amiben egy éve élünk/éltünk, vészesen közeledik a végéhez, van, aki már be is fejezte. Ez lehet rossz, jó, elgondolkodtató, kizökkentő, furcsa, kettős…mindenkinek más, de semmiképp sem közömbös…

Egy év az ember életéből, az mégiscsak egy év…J

Én azok közé tartozom, akik kettősen élik meg ezt a „hazamenősdit”, ha lehet így mondani…kettős, mert mindkét oldalhoz kötnek emlékek, érzések, tervek, vágyak…de attól még, hogy kettős, nem lebegek Párizs és Budapest között, mert szeretem Párizst, jó volt itt, de tudom, hogy hova húz a szívem…egy percig sem kell gondolkodnom.

Fort Minor: Where’d you go

https://www.youtube.com/watch?v=FzAsBFj4fR8

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.