Azon gondolkodom épp, hogy tizes skálán vajon mennyire lehet unalmas a „tavasz van!”-„ja, mégsem…”-„ja, MÉGIS!!”-„de mégsem.”-jellegű csapongásom, minden egyes alkalommal. Mindegy, mert most ismét le fogom írni, hogy tavasz van, sőt, nagy betűkkel: TAVASZ VAN! Mert tényleg az van, most már tényleg, becsszó. Viccen kívül. Másmilyen kék az ég, más a levegő illata, más a szél, virágoznak a fák, és...és süt a nap, és jó az idő.

Kicsit megemlékeznék arról, hogy március tizenötödike van, mert hogy az van. Itt, Párizsban ez nyilván senkinek nem mond semmit, bár Lotti kapott egy SMSt egy francia ismerősétől, szó szerint fordítva: „Boldog nemzeti ünnepet!:)” Úgyhogy van, aki tud róla, de azért nem az a jellemző.

Mivel itt senkit nem érdekel semmi, ami magyar, ezért mi úgy döntöttünk, hogy mivel minket minden érdekel, ami magyar, abból a kézenfekvő okból kifolyólag, hogy mi magunk is azok vagyunk (Made in Hungary, ugye…), csinálunk valami magyarosat. Ez a magyaros a mi esetünkben nem a csirkepörkölt+Erős Pista összeállítást jelenti, hanem azt, hogy piros-fehér-zöld színekbe öltöztünk. Annyira nem lett tökéletes, sőt, ha szigorúan nézzük, inkább olaszok voltunk, mint magyarok, a színek sorrendje miatt, de nem ez a lényeg, hanem maguk a színek, és hogy mi tudtuk, hogy ez nem olasz.

Mikor hazajöttem 11 körül, Camille kivételesen itthon volt, rám nézett, és mondta, hogy jaj, de vidám színekben vagyok. Hát, mondtam, hogy vidám is, de többnyire a magyar zászló színei, mert hogy otthon most mindenhol ünnepségek meg ilyesmik vannak, és gondoltam, én is „bepirosfehérzöldülök”.  Kérdezte, hogy ó, ma van a nemzeti ünnepetek? És mondtam, hogy nem A, mert több is van. És ezen is meglepődött, mert bezzeg nekik csak egy…J

Még egy csomó dolgot tudnék most írni, de azok annyira elütnek a fenti témától, hogy nem érzem ide illőnek, úgyhogy majd leírom őket holnap, most maradjunk ennél, ez így olyan jó.

Most gondolkodom, szeretnék ide verset is. Milyen rég olvasgattam már a versesköteteimet…egy kis Ady, egy kis Radnóti…választok tőlük valami ide illőt, szépet.

Igazából nem is kell keresnem, tudom, mit szeretnék ide. Radnótitól, a Nem tudhatom jön. Nem az egész, csak részletek, amiket szeretek benne, amik pozitívak.

Radnóti Miklós: Nem tudhatom… (részletek)

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

(…)

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

(…)

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

(…)

Hát, ennyi volna. Szép ez a vers, bár ’44-es, szóval háborús, de próbáltam belőle azokat a részeket kiválasztani, amik valami szépről írnak. Tudjátok, annyira elgondolkodtató, meg más ilyen távolságból, idegen országból megélni ezt az egészet. Otthon gondolom, egészen máshogy menne, feltűzném a kokárdát, elmennék az ünnepségre, azt végignézve/hallgatva megemlékeznék, és folytatnám a napomat. Persze, otthon is más, mert ott meg az a jó benne, hogy látni a gyerekeket ünneplőben, otthon érezni azt, hogy erről mindenki tud, mindenkinek ugyanazt jelenti, hogy a március 15, az A március tizenöt. De amikor alaphelyzetben is vágyik haza az ember, meg hiányzik az otthona, akkor egy ilyen nap ezt az egészet felerősíti, meg másképp láttatja. De ez jó.

A zene, amit mára választok, mindenképp ideillő, a naphoz is illik, meg hozzám is. A naphoz, mert népzenés, hozzám meg a címe miatt…J

Holdviola: Mikor lesz már nyár?

https://www.youtube.com/watch?v=7MXlhsgIfqg&feature=related

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.