Annyira kellemesen elfáradtam ma, olyan jól telt a tegnap este meg a mai nap! Mondjuk a tegnap kicsit nehezen indult, mert este végül több, mint egy órával később sikerült elindulnom, mint terveztem…nem a saját hibámból, persze. Végül még pont időben odaértem a mozihoz, beálltunk a sorba Lottival, és nagyon rövid idő alatt rájöttünk, hogy egyikünk sincsen olyan állapotban, hogy este tíz órás kezdettel egy olyan filmet nézzünk, ami egy beszédhibás királyról szól. Majd meg fogom nézni ezt a filmet, A király beszéde talán a címe, és Colin Firth játssza a főszerepet, akit nagyon szeretek, meg most nagyon felkapták ezt a filmet, szóval nem ártana megnézni, csak a tegnap este valahogy nagyon nem AZ az este volt. Ráadásul Lottinak volt egy igazán hangzatos programajánlata, egyik ismerőse és a barátai mentek valahova…és hogy menjünk velük, hívtak minket. Hosszas szervezés után végül 11 körül abban maradtunk, hogy majd még ír, hogy pontosan hol és mikor. Hát, hajnali háromnegyed egykor sikerült is írnia, hogy most mennek a Szajnához, de nem tudja, egészen pontosan hová, és hogy mi merre vagyunk. Hát, akkor már valahogy nem éreztük magunkban a lendületet, hogy menjünk „valahova a Szajna partra”. Úgyhogy még beszélgettünk, aztán ma olyan sokáig aludtunk, ameddig csak bírtunk. Nagyon jó volt nem ébresztőórára kelni.

Utána még időhúzás, bevásárlás, aztán elmentünk futni. Ez azért volt nagyon jó, mert egy újabb párizsi parkot hódítottunk meg. Lilivel anno még voltam többször is futni az Eiffel toronynál, a Mars mezőn. Hát, ősszel, a sok hulló falevél meg aranybarna fák között leírhatatlanul gyönyörű volt. Most egy Lotti lakásához közeli parkba mentünk, sajnos nem tudom, mi a neve, de nagyon szép, és van benne egy kis tó is, vadkacsákkal meg vicces madarakkal, nem tudom, mi a nevük, de olyan kis esetlenek…

Mikor elindultunk, már akkor is csepergett az eső, de gondoltuk, mi az nekünk, belevágunk, egy kis eső minket el nem tántorít. Hát, mire a parkhoz értünk, már elég rendesen esett, ráadásul mivel villámgyorsan suhantunk J, még erősebbnek éreztük az arcunkba csapódó esőcseppeket. Egy idő után már alig láttam, meg a víz úgy megült a szempilláimon, meg folyt végig az arcomon…de valahol meg jól esett (haha…az eső is elég jól esett..jó, pocsék szóvicc, tudom…), és az volt a fura, hogy sokkal később kezdtem el fáradni, mint egyébként. Akkor viszont nagyon. De persze lehet, hogy mindennek az esőhöz semmi köze. Mindenesetre ilyen időjárási viszontagságok között minimum dupla távot is elkönyvelhetünk magunknak, a nehezítő körülmények miatt. Jók vagyunk, az biztos…

A múltkor is, amikor még hideg volt, a család nagyon el volt tőlem ájulva, hogy mennyire eltökélt vagyok, ha még ilyen időben is nekivágok. Mondtam, hogy tényleg az vagyok. Ha nem mozog az ember semmit, az nem vezet jóra.

Egyébként rövid-és hosszú távú terveinkben szerepel még egy csomó párizsi park meghódítása futva, mint például a Tuileriák kertje vagy…vagy…vagy a Jardin du Luxembourg, meg még nagyon sok, ami belefér. Annyira klassz ilyen helyeken kocogni, csendes, békés, bár van, amelyik nyüzsgő, de mindenképp különösen szép az összes, kivétel nélkül.

Zene most egy kis Quimby: Nyina.

https://www.youtube.com/watch?v=LMODLUNL0iI

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.