Péntek dél van. És írok, pedig rendesen ilyenkor a konyhában főzőcskézek vagy már ebédelünk Marie-val. Hogy ez nem így van, annak két oka van. Az egyik az, hogy Marie beteg, a másik az, hogy én is. Úgyhogy nem ment oviba, és a nagymamája van itt, mert délelőtt én nem dolgozom, de kicsit tovább marad, hogy tudjak pihenni én is. Meg tegnap Camille itthon maradt Marie-val, így tegnap is tudtam pihenni. Ez most nagyon kell.

Most nem nagyon tudom, mit írjak, mivel kezdjem, valamivel, ami értelmes, nem unalmas…

A naptár segít. December harmadika van. Elérkezett a várva-várt december, és vége lett a borongós, nyomott novembernek. December elsején volt pontosan 3 hónapja, hogy itt vagyok. Októberben és novemberben ezeken a „hónapfordulókon” mindig a legelső gondolatom felkelés után az volt, hogy na, most vagyok itt pont egy, vagy két hónapja. Most viszont csak délután jutott eszembe, teljesen véletlenül. Ennek több oka is van. Például az, hogy annyira vártam, hogy a novembernek vége legyen, hogy nagyon örültem annak, hogy elsejével elkezdődött a december, és ez úgy lekötötte a gondolataimat, hogy eszembe sem jutott visszatekinteni. A másik az, hogy december van, ebben a hónapban megyek haza! És ezzel, hogy elértük a hónap küszöbét, már emberi mértékűvé vált a várakozás fennmaradó része, ennek a 2-2 és fél hétnek már látni a végét. Ezáltal a várakozás által inkább előre tekintek, és megint csak nem a múlttal foglalkozom. Harmadrészt, talán mostanában érem el azt az állapotot, hogy nem azokhoz a dolgokhoz kötődöm, amiket otthon hagytam, hanem azokhoz, amik várnak otthon. Meglehet, hogy a két dolog gyakorlatilag ugyanaz, de mégsem. Kicsit a „pohár félig teli, vagy félig üres”- című dologhoz tudnám ezt hasonlítani. Ha a két decis pohár fele üres, vagy ha a fele van tele, így is, úgy is 1 deci van benne. Csak a nézőpont a más, az  az, ami nem mindegy. Remélem, így kicsit érthetőbbé tudtam tenni, hogy mit akarok mondani.

Eddig mindig visszafelé tekintgettünk, mióta vagyunk itt, ez hány nap, hány hétvége, hány hónap, és amikor eljöttünk, milyen volt otthon az utolsó nap, vagy az utolsó hetekben mit csináltunk, ki mit mondott nekünk az utolsó találkozásokkor, amik közül egyik-másik még mindig ott motoszkál az agyunkban. Most viszont előre nézünk, legalábbis én mindenképp. Egyrészt a nemsokára eljövő hazaútra, amivel kapcsolatban annyi érzés, gondolat kavarog bennem, hogy ha egyszer úgy igazán átadnám magam nekik, valószínűleg felrobbannék. Úgyhogy nem teszem.

Ezen kívül pedig az itteni dolgokban is előre gondolkodunk. Már várjuk a tavaszt (igaz, hogy a tél még csak most kezdődött el), annyi tervünk van akkorra. Lottival beszélgettünk sokat erről, annyi mindent akarunk felfedezni, akarunk sokat mászkálni, amit télen a nagy hidegben nem azt mondom, hogy nem lehet, csak fázós. Nagyon kell küzdeni az elemekkel. Egy kis séta ilyenkor is jó, de szinte képtelenség egész nap császkálni. Meg egyébként is. Párizs tavasszal sokkal szabadabb.

Persze a telet is várom. Ez ugye furán hangzik, hogy azt várom, ami van. De ez még nem az az igazi tél. Az igazi tél nekem a süppedős, ropogós hó, hóesés, hideg. Hidegnek hideg van, és hó is akad, de ez csak olyan…tessék-lássék megoldás. Ilyen porhó, vagy hogy hívják ezt. Mindegy is. Az utcán semmi, csak a füvön marad meg, és ott is csak alig van, szóval semmire sem jó. És ez a kicsi is összefagyott és így már csúnya is.:( Rendes havat szeretnék. Egyébként nincsenek nagy elvárásaim, olyan körülményeket írtam le, mint amik a hegyekben vannak, én meg a francia főváros mellett vagyok, ahol azért nincsenek nagy magaslatok. Nem baj, majd jövő hétvégén lezarándokolok az Alpokba.

Zenének nem is tudok szinte választani a sok közül, amiket most szívesen ide biggyesztenék. Egyet tegnapról mindenképp, a mostani hangulatom alapján nem tenném be, de tegnap is akartam írni, és akkor biztos ezzel a számmal kezdtem volna, tehát íme: Serj Tankian: Gate 21

https://www.youtube.com/watch?v=ByHqzBd2-lE

Mára legyen egy olyan, amiben nem vagyok biztos, hogy még nem linkeltem ki itt egyszer sem…de most annyira nagyon jó ezt hallgatni, hogy még az sem akadályoz meg, hogy esetleg ismétlődik: Roy és Ádám: Az otthon itt van       Egyébként nem is itt. Hanem OTT.

https://www.youtube.com/watch?v=iSzeiioA9P0

Elsejére meg választok valami kicsit karácsonyit, hogy becsempésszek valami kis narancs-fahéj illatú hangulatot ide. Most youtube-on rákeresek a Love actually zenéire, azok közül fogok választani valamit. Ezért lesz csak kicsit karácsonyi, mert maga a film teljesen erre a témára íródott, de a zenék nem feltétlenül karácsonyi dalok. De a filmben azokká válnak.

Végül mégis maga a szám is karácsonyi, alatta a film jelenetei mennek. All I want for christmas is you.

https://www.youtube.com/watch?v=azcimpWgCT0

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.