Mára csak egy rövidet…a tegnap meg a ma végül egész jól sült el, a tegnap az szuper volt, a ma is tetszett, kicsit nehezebb volt, de megoldottam így is, és végül is eltelt, és nem volt szenvedés…egyre inkább ura vagyok a helyzeteknek. Hihetetlen nagy előny lesz ez majd amikor saját gyerekeim lesznek, hogy már az első gyerekemnél is rutinból fogom csinálni a dolgok nagy részét…igaz, Marie 3 éves, szóval az ez előtti időszakot majd improvizálom, de utána már minden hibátlanul fog menni…de valóban, elég kevesen mondhatják el első gyerekes anyukaként, hogy már van tapasztalatuk a gyereknevelésben. Persze, nem ugyanaz a kettő, hiszen a saját gyerekem tízmilliószor fontosabb lesz, mindennél fontosabb, és így sok dolog más lesz, és még természetesebben fog menni, de meg kell hagyni, gyakorlatnak nagyon hasznos. És élvezem, tényleg.

Marie néha annyira aranyos dolgokat tud csinálni, hogy egyszerűen nem is bírok reagálni, csak vigyorgok, mint a vadalma, és majd’ elolvadok, hogy hogy lehet ennyire cukorfalat. Olyan arcokat tud néha vágni…:)Jaj, nagyon édes tud lenni! A legjobb az, amikor éppen valami rosszat csinált, éppen mérges vagyok rá, és próbálom előadni a litániát, hogy ezt miért nem szabad, és soha többet nem akarom meglátni, amikor vág valami vicces fejet, ami egyben nagyon édes is, én meg totál elolvadok, és csak megölelem, hogy na, jól van, de többet ilyet meg ne lássak, és vigyorgok hozzá….igazi következetes, szigorú nevelés. Hatékony. Ilyenkor kevésbé vagyok ura a helyzetnek…ezek már a szeretet jelei. Egyre nehezebben tudok haragudni rá, egyre könnyebben kifog rajtam, úgyhogy erősítenem kell, hogy szigorú lehessek, és igazságtalan, mint a régi szép időkben…:) Jellemző rám, ugyebár…

Írtam már, hogy a vacsoránál Alexis ipodjáról mennek a zenék, ma Vanessa Paradist hallgattunk, olyan jó volt…az első szám, amit tőle hallottam, az Il y a volt, francia fakultáción érettségi feladatokat csináltunk, háttérzajként ment…hazamentem, letöltöttem, azóta az a csengőhangom. Most sok számot meghallgattam tőle, az Il y a-nál jobbat még nem találtam, de csak azért sem azt választom mára, hanem egy másikat, ami tetszett. Csak hangzásra, addig még nem jutottam el, hogy szöveget is figyeljek. A címe Chet Baker, és most az akusztikus verzió kerül ide, de az eredeti is jó, a közepén van benne egy kis tangó-fíling, ha jól tévedek…