Ma délelőtt voltunk csak együtt a gyerekekkel, Pauline-t elvittem hittanra, addig Marie-val könyvtár, aztán elhoztuk Pauline-t, és itthon még egy kis játék, egy kis nyafogás, aztán vége a napnak, mármint a munka szempontjából.

Ebéd után leléptem, ismét meglátogattam Lilit, pont időben érkeztem, mielőtt felfalták volna a gyerekek…na jó, nem!:)Kicsit lementünk a játszótérre, én nagyon nem a focizás-rohangáláshoz öltöztem, úgyhogy többnyire ültem a korláton és figyeltem, ahogy a gyerekek játszanak. Egyébként nagyon érdekes, tényleg. Ahogy odamennek egy másik vadidegen gyerekhez, és elkezdenek együtt játszani, mintha ezer éve ismernék egymást, mások viszont az anyukájuk kezét fogva hajlandóak csak megmozdulni. Nagyon könnyen előjön belőlük az agresszivitás is, az a tolakodás, ami ott megy egy-egy játékért…a sorban állást semennyire sem tartják be, a nagy, erős(zakos) és pofátlan tízszer csúszik le a csúszdán, míg a kicsi és félénk egyszer sem, amellett, hogy egy életre elmegy a kedve az egésztől, és potyognak  a könnyei.

A játszótér után visszamentünk a lakásba, akkor átjött a szomszéd kislány, úgyhogy vele elvoltak, aztán meg a kislány apukája jött le, és felvitte hozzájuk a gyerekeket, ilyen itt a munkamegosztásJ Szóval egész nyugis délutánunk volt, tudtunk beszélgetni, jó volt!:)

Itthon (kénytelen vagyok átszokni arra, hogy a házat Maisons-Laffitte-ban „otthonnak” hívjam a leírásaimban, idézőjel nélkül meg minden nélkül, mert túl sokszor kerül elő ahhoz, hogy állandóan 3 kilométeres körmondatokban utána írjam, hogy ugye nem az az otthon, ami igazából, meg ezt nem tekintem otthonnak, mert az csak egy van, és az Magyarországon van, satöbbi, satöbbi, satöbbi…úgyistudjátok, hogy hogyan értem, ugye?!:)) a vacsora galette volt, ami mmmmmmmmmmmm…isteni! Tipikus bretagne-i kaja, sós palacsinta, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, és benne mindenféle finomság…az enyémben volt sajt, sonka, gomba és paradicsom, és ezt így sütik meg. Nagyon, nagyon finom, és nagyon egyszerű. Persze magát a tésztát boltból veszik, de nem gondolnám, hogy egy nagy szám megcsinálni, úgyhogy majd utána nézek neten, és megpróbálkozom vele.

És holnap kezdem a nyelvsulit, ez nagyon fontos info! Várom már, remélem, jó lesz! Kíváncsi vagyok a csoporttársakra, a tanárra, hogy úgy egyben az egész milyen lesz, a szint, ahova beosztottak, mennyire lesz nehéz…

Atyaég, valamiért olyan fáradt vagyok…nagyon. Úgyhogy mára ennyi jutott, azt hiszem, tudom, ez most nem volt túl izgalmas, de remélem, holnap több minden fog történni! Jó éjt Nektek, hiányoztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.