2010-09-02

Sziasztok!

Ez a második napom itt Párizsban, egészen pontosan Párizs mellett, Maisons Laffitte kisvárosban,
ami nem is olyan kicsi és még véletlenül sem az otthoni „kisváros” kell, hogy beugorjon róla…egészen
más. Itt nyüzsgő élet van, főutca, park és egy kis kastély, boltok. És gyönyörű házak, tényleg, nagyon
klassz hely!

Na de előbb térjünk vissza a tegnaphoz.

szeptember 1., szerda

Valamivel délután egy előtt érkeztem meg a reptérre, ott várt az anyuka meg a két
kislány, összeszedtük a bőröndöt, aztán átküzdöttük magunkat Párizsnak a szétbombázott
részén…útfelújítások, de annyi…hazaértünk, kipakolás, stbstb…a harmadik gyerek, Alexis még nem
volt itthon, vele még nem is találkoztam, amikor pakolás közben bekopogtak, kinyitom a szobaajtót
és öt gyerek állt ott…majdnem szívrohamot kaptam, mondom én csak háromról tudtam…aztán
kiderült, hogy a +2 kisfiú unokatesó meg szomszéd, de elég sokat vannak itt…előre látom magam
öt gyerekkel, ezek ki fognak csinálni:D De nem, nagyon kis rendesek, viszont marha nehéz volt
megállni röhögés nélkül (meg mondjuk meg is lepődtem) az egyik kissrác „Bonjour Madame”-mal
köszönt…most vagy tanárnak nézek ki vagy nagyon öregnek…vagy ez itt így szokás. Ja, ami még
nagyon fura nekem, hogy cipőben járnak az egész házban, mindenhol. A fürdőszobában is. Abban,
amiben az utcán járkálnak. Durva. Kíváncsi vagyok, télen is így lesz-e…?!

Azzzttááán…mi is volt még…ja, igen. A legkisebb, Marie az elején nagyon csendben volt, aztán meg
bedurcázott és nem szólt hozzám egy szót sem, pedig a nővére mondta, hogy napok óta már csak
azt lehetett tőle hallani, hogy mikor lesz már itt a Kamilla?:) Aztán az anyukának voltak dolgai amit
intézni kellett itt a városban, elmentem vele meg vittük Marie-t is, megmutatta, mi merre van, a
fontosabb dolgokat meg a legszebb helyeket. Jó volt látni, hogy hogy is vannak a dolgok, meg hasznos
is volt mert sikerült összehaverkodni a kicsivel, ami azért nem volt könnyű…ha az ember jóban akar
lenni egy kisgyerekkel és nem sikerül sem elsőre, sem másodikra, akkor gyakorlatilag hülyét kell
csinálnia magából…mert az bezzeg tetszik neki…:D De a sikerért ugye bármit:D-.-’

Tegnap este ezek után még fürdettem, gyurmáztam, akasztófáztam, lufit fújtam, puzzlet raktam ki
meg játszottam még valami teljesen értelmetlen játékot amikor valami forgó cuccról pattognak fel a
nyuszik és el kell kapni őket egy kosárral. Igazi hasznos játék…:D

Aztán nap végére már olyan iszonyatosan fáradt voltam, hogy az brutál… Apuka olyan 9 után
jött haza, még neki is bemutatkoztam, ő is nagyon kedves volt, aztán elhúztam fürdeni és aztán
aludni…szerintem soha az életben nem voltam még olyan fáradt…

szeptember 2., csütörtök

Ma reggel aludhattam volna nyolcig, de persze nem tudtam, új hely meg minden…meg a gyerekek
már korán itt virgonckodtak a mellettem levő fürdőszobában, mert itt ma kezdődött a suli. De nem
baj, volt mit csinálnom.

Aztán reggeli, és elindultam az első felfedező utamra egyedül. De nem Maisons Laffitte-ben, hanem
átruccantam Párizsba:P Ha nagyon rutinos vagyok és pontosan tudom, hol mire kell átszállnom éés
ezt még jól is csinálom, akkor fél óra alatt benn vagyok Párizs központjában, de már 20 perc alatt
elérem magát a várost. Na most hát ömmm… mondjuk úgy, hogy imitt-amott nem klappolt minden
teljesen, de nem tévedtem el és 10re ott voltam, ahol lenni kellett. Szóval az a kis kószálás metróval
a másik irányba, az kellett:D Lilivel találkoztunk, már nagyon vártam. Ő már 5 napja itt van, úgyhogy
már igazi francia:D Sétálgattunk az Eiffel-toronynál, körülötte a parkban meg az utcákban, azért ott
is vannak házak…itt hívnám fel a figyelmet, hogy ha valakinek esetleg kedve támad egy lakást onnan
nekem ajándékozni, tegye egész nyugodtan, tudom mi az udvariasság, nem fogom visszautasítani.

Sajnos nem volt túl sok időm, mert vissza kellett érnem egyre, de több volt ez is, mint a semmi,
sokkal több! Hihetetlen, hogy sétálok Párizs utcáin, aztán egyszer csak megszólalok, hogy „haza” kell
mennem, és „otthon” vagyok max. egy óra múlva. Még meg kell szokni.

Aztán hazaértem időben (nem mondom, hogy nem indultam el a másik irányba RER-rel, mert de:D
De most már legalább tudom, hogy mi merre van…), és gálánsan felajánlottam, hogy ma én főzök
(ez úgyis így lesz a következő 10 hónapban…) A salátát már összeraktam ami ugye nem nagy főzés, a
husi majd később jön, nagyon remélem, hogy jó lesz, mert a fűszerekkel itt-ott baj van, nem mindet
tudom franciául, de ez még a kisebb baj, a nagyobb az, hogy ételízesítő úgy tűnik, hogy nem létezik
itt, na de majd kotyvasztunk valamit…valami finomat…remélem.

Azt hiszem, most ennyi, igyekszem minél rendszeresebben írni, majd meglátjuk, mi lesz belőle!

...................................................................................................................

......................................................................................................................

eees siker;a vacsi jol sikerult:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.