Ó, hát én most olyan ihletődött állapotban vagyok, így három órányi délutáni csicsikálás után, hogy témák ezrei kavarognak a fejemben, és annyit, de annyit tudnék írni…csak most nincs rá időm.

Mármint az összesre nincs, de valamennyire van. Szóval bele is vágok, csak kicsit felvázolom a helyzetet, hogy mi is van ma.

Hát ma az van, hogy tegnap este teljesen korán és barátságos időben lefeküdtem, mert fájt a fejem. Ma reggel korán és barátságtalan időben keltem, még mindig fájt a fejem. És ez így nem jó, és azt az egyetlen létező és elfogadható megoldást találtam a helyzetre, hogy hatalmas időjárás-változás veszi kezdetét, és e miatt fáj a fejem. Mondjuk magyarul: végre tényleg jön a tavasz.

Tekintve, hogy reggel korán, még viszonylag sötétben indultam el, ebből nem sokat éreztem, de mire kijöttem negyed tizenegykor a nyelvsuliból, már tudtam, hogy boszorkány vagyok. Már megint bebizonyosodott. Szikrázó napsütés, amiben megvakulsz, és bántja a szemed, hacsak nem élvezed inkább, tekintve, hogy ezek a tavasz sugarai. Egész enyhe volt az idő is, bár ez még közel sem az igazi, de ugye aki a kicsit nem becsüli…hát én becsülöm.

Ebben a szép időben vétek volt nem elmennem futni, de győzött az álmosság, mert ha most nem fekszem le kicsit, akkor este a gyerekkel jártamban-keltemben elalszok, ami semmiképp sem jó megoldás, szóval futni majd holnap, vagy szerdán. Viszont a kis pihenőm után elhúztam a függönyöket, nem is reménykedtem, hogy még mindig az a napsütés fog várni…és DE! Úgyhogy Tavasz, köszöntelek! (Ez nem elkiabálásnak számít, hanem ténymegállapításnak, szóval nem ér, hogy visszajöjjön a rossz idő…!!)

Olyan jó, ma megvilágosodtam a tekintetben, hogy miről fogok kiselőadást tartani a nyelvsuliban. Ez azért jó, mert biztos voltam benne, hogy az utolsó hétvégén fogok nekiesni az egésznek, a témaválasztást is beleszámítva. És most jó tudni, hogy nem.

A múlt hét óta már elkezdtek kikerülni a boltok kirakataiba a Valentin-nap elengedhetetlen kellékei, piros és rózsaszín szívecskék, tonnaszám. Ennek is szeretnék majd egy bejegyzést szánni, de majd praktikusan a saját napján, 14-én. Jé…pont mához egy hétre.

Tegnap írtam, hogy süti illat volt. Ma fahéjat szagolgattam, olyan jó, imádom. Nem az a tavaszváró illat, mert inkább a karácsonyhoz lehet kötni. De igaz, ami igaz, ez mindig finom.

Ó, de rossz, még volt valami, amit akartam írni, de kerestem egy zenét youtube-on, és elfelejtettem…segond, biztos nem volt olyan fontos.

Az előbb választottam ide egy Maroon 5 számot, minden különösebb ok nélkül, aztán most, hogy már feltöltöttem a mai bejegyzést azzal együtt rájöttem, hogy semmi sem lehet jobb ide, mint Bruce Springsteen: Waiting on a sunny day című muzsikája. Szóval, legyen!

https://www.youtube.com/watch?v=rK5QbAia9JY

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.