Tegnap este „ári pottert” néztünk moziban, angolul. Szóval maradhatunk Harry-nél. Szerintem eddig ez volt a legjobban megcsinált film, bár voltak benne fura részek. De bizonyos részek meg annyira jól ki voltak dolgozva, ötletesen megcsinálva, nem sablonosan. Tetszett, bár újra kéne olvasnom, mert amikor vége lett, úgy tűnt, hogy ez még bőven nem a történet fele, és elképzelni sem tudtam, hogy fog beleférni az utolsó részbe minden. Ez egyébként két és fél órás volt, iszonyú hosszúnak tűnik így hallásra, de simán végig lehet ülni. Az utolsó jelenetnél lehetett érezni rajta, hogy most lesz vége, és az volt az első gondolatom, hogy ez még nagyon nem volt két és fél óra. Szóval elröppent az idő. Tényleg jó volt!

Mondjuk a színeszek HP-n kívüli szerepei néha elgondolkodtatnak. Például, hogy a pasi, aki a mágiaügyi minisztert játssza, az Igazából szerelemben játszotta a lecsúszott sztárt, és annyira undorító volt az a figura…fura utána itt látni. Egyébként Alan Rickman, aki Pitont játssza, ő is szerepel a Love actually-ben, annyira más az a karakter. De az legalább nem undorító. Szeretem ezt a színészt. Ja, és még új felfedezéseim egyike, hogy Mrs. Weasley játszik a Mamma Mia-ban is, ő a rövid hajú nőci a Donna and the Dinamos-ból…:D Annyira vicces, annyira elütnek ezek a karakterek. De persze ez nem baj, a színész sokoldalúságát mutatja, ami jó.

A héten valamelyik nap, azt hiszem csütörtökön jöttem haza nyelvsuliból, amikor kiszálltam az RERből, és azt látom, hogy havazik! Úgy megörültem neki, egyáltalán nem számítottam rá, mert én itt semmiről nem vagyok jól informálódva, lehet, hogy el kéne kezdeni valami érdeklődést mutatni az itteni közélet és időjárás iránt. Na, de lényeg, ami a lényeg, hogy nagyon örültem neki. Aztán persze 20 perc múlva elállt, és semmi sem lett az egészből…L Ja, és még pénteken esett úgy két percet, ami tényleg semmire sem volt elég, mert mire elkezdhettem volna örülni, hogy esik, addigra elállt. De azért gondoltam, milyen jó, hogy már láttam havat idén. Erre ma látom, hogy otthon meg rendes hó van, tényleg. Olyan hihetetlen, hát egyszer nem vagyok otthon, és akkor már novemberben havazik???!!! A lehető legjobb az lenne, ha itt akkor esne, amikor otthon leszek. De akkor otthon semmiképp. És akkor ezen a télen a hó és én nem találkozunk. Na de hát ez teljességgel lehetetlen! Jó lesz. Hó lesz.

Ma egész nap itthon fonnyadtam, mert a nyelvsuliba kiselőadást kell csinálni, és azon munkálkodtam.  Azért annyira nem lett jó, mint amilyet akartam, pedig mindent megpróbáltam, csak azért nem biztos, hogy amiről úgy gondolom, hogy van informéjsön a neten, arról tényleg van. De sebaj, majd ügyes leszek és akkor jó lesz.

A szülők ma nem voltak itthon, így Greg szülei jöttek ki, hogy vigyázzanak a gyerekekre. Hát az ebéd az nagyon vicces volt. Lenyomtuk a szokásos kört, hogy a család már majdnem kész van az ebéddel, mire az én husim megsül, mert ők ilyen félig nyersen-tocsogósan-véresen eszik, ami borzalmas, és én meg mindig megsütöm magamnak rendesen, ami időbe telik, ugye, és nyilván nem fognak rám várni. Ja, az előétel persze valami halacska volt, amit én ugye nem szeretek, tehát az egy az egyben kimaradt. És a főétel husihoz meg tök finom krumpli volt köretnek, de abból is olyan kevés volt, hogy az semmire sem elég. De tényleg, kb. az összeset meg tudtam volna enni, de ugye ez négy emberre volt…aztán ugye sajt, ami nagyon finom volt, de baguette nem volt otthon…szóval az sem volt úgy az igazi. Viszont ittam egy nagyon pici vörösbort a sajthoz meg a végén a sütihez, az nagyon jó volt. Szóval azért az ínyenckedés megvolt. Csak azzal annyira nem lehet jól lakni. Mondjuk akkor elég volt, de ilyen fél 5 felé úgy támolyogtam le, hogy majdnem meghaltam éhen, és benyomtam nyolcszázmillió tonna lekváros kalácsot meg egy mandarint és akkor úgy azért helyre állt a lelki békém.:D

Ja, és igen, amit még mesélni akartam, az ebédnél. Nagypapa elkezdte mondani Marie-nak, hogy vigyázzon majd mindig a két szép kék szemére. Meg hogy a Marie olyan szép, és majd még 18 évesen milyen szép lesz, és hogy majd minden fiú vele akar táncolni. Mert hogy a fiúk nagyon szeretik az ilyen kis mosolygós lányokat. Marie-n láttam, hogy teljesen el van veszve, és fogalma sincs, miről van szó, meg hogy mi min nevetünk…pláne akkor, amikor innen valahogy oda lyukadtunk ki, hogy nagypapa azt találta mondani, hogy a nők arra vannak, hogy boldoggá tegyék a férfiakat, vagy valami egészen hasonló. Itt már tényleg nagyon furának éreztem a helyzetet, hogy ezt miért a 3 éves kislánynak magyarázza…veszélyes volt. Aztán persze nagymama felhördült, hogy hát ez egyáltalán nem így van, mert hogy a nők egyáltalán nem azért vannak, hogy a férfiaknak a kívánságait teljesítsék, és hogy hogy mondhat ilyen nagypapa. Erre nagypapa mondta, hogy na jó, nem azért vannak, de azért nem árt, ha erre is odafigyelnek. Ezt a mondatát egy kis huncut mosollyal kísérte. De közben már rég vereséget szenvedett, mert nagymama bőszen felkiáltott, hogy kérdezzen csak meg engem, én is neki fogok igazat adni, hogy a nők nem erre valók. És hát persze, hogy 2:1-re nyertünk.

De ez nagyon vicces volt!:)

Zene mára, aztán meg jójcakát!

Péterfy Bori: Téged nem

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.