2010. október 7.

Aaaaaa. Ez a nap ez kész. Teljesen lestrapáltak a gyerekek, iszonyat rosszak voltak ma, baromira mérges voltam rájuk meg ideges, és nagyon, elmondhatatlanul nehéz, hogy amikor már alaphelyzetben réges-rég, magamra zártam volna az ajtót vagy pedig elhúztam volna innen a francba egy fél órás sétára, hogy lenyugodjak és kiszellőztessem a fejem, nem tehetem, hanem higgadtnak kell maradnom, és türelmesnek. Elképesztően nehéz, amikor belül már akkora a feszültség benned, hogy majd’ felrobbansz, de mély levegőt veszel, és hatalmas önuralommal nem törsz ki. Még sosem volt ilyen, hogy ennyire nem volt lehetőségem arra, hogy teret adjak az érzéseimnek. Borzalmasan nehéz, és nagyon rossz. Fffffffffffffúú. Na de mindegy, már vége, már lenyugodtam, és ezzel is tanultam, nem gondoltam, hogy ilyet is tudok, hogy így visszafogom magam.

És a holnap újra jó lesz, mint az eddigi napok. :)

Pedig olyan jófej voltam, hogy sütöttem ma nekik brownie-t…kicsit féltem, hogy nem fog sikerülni, mert a recept végén ez állt: „…és beleöntjük a kész tésztát a kivajazott sütőformába”. Az igazság az, hogy amit én csináltam, annak köze nem volt az öntéshez, mert olyan sűrű lett a tészta, hogy kb. kivéstem a keverőtálból, hogy valahogy eljusson a sütőformáig…:D De a recept biztos nem tud valamit, amit én igen, mert nagyon jó lett! (Nem csak szerintem!)

[október 6.]

A tegnap este viszont szuper, szuper volt! A legjobb este mióta itt vagyok. Lilivel meg a holland lánnyal voltunk, találtam neten egy nagyon hangulatos ír kocsmának tűnő helyet, na gondoltam oda üljünk be, ilyen helyen még úgysem voltam. Hát, azóta sem, mert megérkezve arra jöttünk rá, hogy ez inkább egy étterem, de ettől függetlenül jól nézett ki, és jó volt, csak nem az, amire számítottunk. Beültünk, boroztunk, dumáltunk sokat. Fura volt, hogy Lilihez is franciául beszéltem, de gyorsan belejöttünk, úgyhogy nem volt gond. Nagyon sokat nevettünk, sztorizgattunk, a gyerekekkel mi hogy megy, ilyesmi. Utána elindultunk sétálni, csak úgy, amerre vitt a lábunk. Szerintem úgy két órán át gyalogoltunk, és végül kilyukadtunk a Concorde téren. Gyönyörű volt, szinte teljesen üres, bár autók mentek, de turistákkal nem volt annyira tele, mint nappal. Éjjel volt, szötyögött az eső, ami inkább hasonlított ködszitálásra, mindenesetre alig éreztük, és ráláttunk a kivilágított Eiffel-toronyra, maga a tér is szép a szökőkútjaival (bár igaz, esőben annyira nem mutatósak, mint szikrázó napsütésben), a Champs-Élysées-re és a Diadalívre…Végül még a Champs-Élysées-n is felgyalogoltunk, hogy együtt tudjunk metrózni egy darabig, én Lilinél aludtam, Laetitia meg ment „haza”. Úgy egy óra volt, mire Liliékhez értünk, és nem bírtunk elaludni, vagy 3ig beszélgettünk…de nagyon jó volt! A reggel nyolcas kelés viszont a legkevésbé sem…

Szerdára egy nagyon, nagyon szép számot választottam, amire teljesen véletlenül akadtam rá youtube-on: Kate Rusby: I am stretched on your grave

https://www.youtube.com/watch?v=m06BNh4Ewco  Ez egy olyan klip, amit egy olyan filmből hoztak össze erre a zenére, amit nagyon szeretek.

Csütörtökre pedig egy másik számot, amit első hallásra megszerettem, és egy jó barátnak köszönhetek:) Staind: Tangled up in you