Október elseje van, ami azt jelenti, hogy pontosan ma vagyok itt egy hónapja. Persze megint csalok, és éjjel írok, tehát már másodika van néhány perce, de most ne ez számítson. Mert a mostani időponthoz képest egy hónapja aludtam, ez biztos.

Furcsa ez…már egy hónap…még csak egy hónap? Akikkel beszéltem, és szóba került, hogy mióta is vagyok Maisons-Laffitte-ban, szinte mindenkinek a „még csak egy hónapja” volt a reakciója. Nekem is inkább ez, többnek tűnik. Vagy az is lehet, hogy most érzékelem reálisan az időt, és otthon volt az, hogy túl gyorsan haladt. De erről kár beszélni, mert mint tudjuk, az idő relatív, bizonyos szempontból, abból, hogy ki, mikor, mennyinek érzékeli. Itt nekem lassabban telik az idő. De már egész máshogy, mint a legelején. Ez a lassúság nem azt jelenti, hogy „mit keresek itt, mikor mehetek haza, fáradt vagyok, sok lesz ez így”…ez a lassúság szimplán abból adódik, hogy minden annyira, de annyira más. Nem jó vagy rossz, más. Bár persze inkább jó, de tényleg a más a legjobb kifejezés. Össze sem lehet hasonlítani semmi eddigivel. De kezdek ebbe belebonyolódni, úgyhogy lépjünk kicsit tovább.

Nagyon kíváncsi vagyok, mi mindent tartogat még számomra ez a kilenc hónap, mert ennyi időbe rengeteg minden belefér, ehhez képest az egy hónapom elenyésző…és mégis, ez alatt is mennyi minden történt, annyit tapasztaltam, annyit láttam. És nem azt mondom, hogy alig várom már, hogy vége legyen, mert ki akarom élvezni minden egyes percét, de iszonyú kíváncsi vagyok, hogy utólag majd hogy fogok tudni visszagondolni az itt töltött időre, milyen hatása(i) lesznek az életemre, hogy fog ez megmaradni, milyen emlék lesz. Kicsit van egy olyan érzésem, hogy ez a tíz hónap az életemből olyan, mint egy könyv kitépett lapja. Kitépem, borítékba teszem, és az utolsó lap és a borító közé rakom. Mindig ott lesz, bármikor ki lehet nyitni a borítékot, és elolvasni azt a két oldalt, ami ezen a lapon áll, de mégsem teljes része a könyvnek. Olyan epizód-szerű. Mert annyira más, és nem lesz folytatása, 9 hónap múlva hazamegyek, és sok hatása lesz persze ennek az időszaknak az életemre, de nem lesz folytatása, lezárul. Az én életem, de mégsem az igazi életem. Most eszembe jutott mégegy jó hasonlat, ez nagyon rám vall. Ott van egy hatalmas kupac Pöttyös túrórudi, étcsokis. Kicsit arrébb egyetlen árva tejcsokis Pöttyös. Az is túrórudi, de másmilyen. Na, ez a tejcsokis lesz az én francia évem. Finom, de azért az étcsokis az igazi. Bár azt is mondják, hogy a Pöttyös az igazi…akkor meg szinte mindegy. Az egész az én életem. Ha lesz még valaha ilyen kirívóan elkülönülő időszakom, akkor az lesz a Pöttyös Pont2. Mogyorókrémes. Hmmm…:)

Egyébként a mai nap, hogy kicsit ilyen téren is up to date legyen a blog, nagyon jól telt, reggel én keltettem a gyerekeket, én vittem őket suliba, ma aztán tényleg mindent én csináltam. Ilyen még nem volt, suliba ugyan már vittem őket egyszer-kétszer, de olyan, hogy én ébresztek, még nem volt. De tetszett, kicsit féltem, hogy mennyire lesz nehéz kiimádkozni őket az ágyból…a pici nagyon nem akart felébredni, összegömbölyödött a takaró alatt, és meg sem mozdult, csak nyöszörgött. Úgyhogy végül mondtam neki, nagyon halkan, hogy mivel muszáj felkelni, válasszuk a kíméletes módszert, jöhet „dans les bras”, tehát felkapom a karomba, és leviszem őt a konyhába, amíg elkészül a szokásos meleg kakaó a cumisüvegben, addig még kicsit ébredezhet a kanapén. Szerintem nem is hallotta, amit mondtam, szinte még aludt, úgyhogy kiszedtem valahogy az ágyból, olyan volt, mint egy rongybaba, teljesen elhagyta magát. Felküzdöttem a karjaimba úgy, hogy nehogy elejtsem, akkor megmozdult egy kicsit, belém kapaszkodott, összegömbölyödött, és mentünk le. Annyira édes, volt! Jó érzés volt, és akármennyire is voltam annyira fáradt, hogy alig láttam ki a két résen a szemeim helyén, megérte felkelni olyan korán.

A reggel végül simán ment, és a nap is hasonlóan, jókedvűen, sok nevetéssel, játékkal, finom vacsival…hűvös, szakadó esős, igazi őszi idővel, de valahogy ma ez is jól esett…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.