Az első szabadnapom nagyon jól telt, hosszú volt (és még nincs is vége), nagyon sokat mentem és láttam. Reggel fitten, frissen elmentem futni a parkba, nehogy ellustuljakJ Azt nem mondom, hogy jól esett, közben legalábbis semmiképp, utána inkább. Aztán délelőtt egy kis semmittevés, aztán Lili átjött, házat nézni, meg sétáltunk egyet Maisons Laffitte-ben, és utána Párizs. Zseniális útvonaltervező készségem ismét megvillanottam, úgyhogy simán eljutottunk a Notre Dame-hoz meg a latin negyedbe. Itt császkáltunk egy csomót, olyan arcokat láttunk…vannak képek meg videók, majd valamilyen úton-módon azokat is közvetítem. Ez a rész abszolút tipikus turista célpont, úgyhogy iszonyú nagy tömeg volt, viszont ennek van jó oldala is, mert az ilyen helyeket anno (úgy másfél éve) mi is végigjártuk, mikor a sulival voltunk itt, úgyhogy nagyon sokat nosztalgiáztunk. Nagyon furcsa volt visszagondolni arra az időszakra, sok sok minden történt akkor…és akkor még csak vicceltünk azzal, hogy majd nemsokára újra itt leszünk és meghódítjuk Párizst…erre tessék.

A napi kedvenc hely a Pont des Arts (ha jól emlékszem a nevére), az a híd, ahol csak gyalogosok járhatnak, és a hídkorlát rácsa telis-tele van aggatva lakatokkal, és mindegyikre rá van írva egy-egy név, sokan ott hagyják így a nyomukat, ami nekem nagyon tetszett. A legtöbbön nem is csak egy név van, nem nehéz kitalálni, hogy a lakatok nagy részére „Géza és Jucus örökké együtt” és társai vannak írva/karcolva/gravírozva.

A tömegközlekedéssel most már nagyon nagyon jóban vagyok, ami a metrót és az RER-t illeti, a buszok még egy új kört jelentenek majd, de remélem most már túl nagy gáz nem lehet. Az eddig sem volt.

A metrón ami rosszabb, mint otthon az az, hogy rengetegen szállnak fel koldulni…elmesélik az életüket stbstb…azt tudni kell, hogy ahogy eddig elnéztem, jegy nélkül képtelenség lejutni a metróba, a jegy meg véletlenül sem olcsó, úgyhogy nem tudom, ez miért jó így…aa meg hát az Eiffel toronynál az a rekordmennyiségű árus…villogós-rózsaszín-zenélő-pattogó-minitornyokat árulnak meg minden…valamelyik nap leültünk a torony melletti parkban…ott lehetetlen megmaradni…percenként öten jönnek oda és bedugják ezeket a cuccokat az orrod alá, hogy vegyél.

Viszont eddig mindent felülmúlt, amit ma láttam. Arra szállok fel a metróra, hogy üvölt valami zene…mondom az lehetetlen, hogy valaki ennyire hangosan hallgassa a zenét, oldalra nézek, és egy pasas ott tangóharmonikázott a metrókocsi közepén, úgy, hogy a metró zörgését is elnyomta, iszonyat hangos volt. Aztán persze ő is körbejárt pénzért. Szóval még várok, érzem, hogy lesznek itt még produkciók.

Most nemsokára elmennek a szülők, úgyhogy este egyedül a 3 gyerekkel, altatás, minden. Huhh…