2010. október 5. kedd     

Most már igazi ősz lett itt is, van egy olyan érzésem, hogy véglegesen. Így marad egészen télig. Most már nem nagyon lesz elő-előbukkanó nap, szélcsend, száraz járdák és parkok, „egy kardigánban flangálós” délutánok. De hát…van ez így. Minden évben egyszer.

A ma esti futásomat így sikeresen elmossa az eső, persze, igen, ha nagyon kemény lennék, szakadó esőben is nekiindulnék…de nem vagyok.

Most éppen a gyerekek a tv/számítógép előtt, a kedd este mindig ezzel telik, még meg sem érkezem Pauline-ért a suliba, máris kérdezi, hogy ugye, tudom, mit fog kérdezni, ha hazaérünk. Mikor ezt az első héten eljátszotta, majdnem mondtam, neki, hogy nem, nem vagyok gondolatolvasó, de aztán egy pillanatnyi gondolkodás után rájöttem, hogy csak a tv lehet. Mivel szerdán nincs suli, ma lehet tévézni, és imádják, ez a nap fénypontja. Persze, emlékszem, én is ilyen voltam, míg kicsi voltam, te jó ég, szombatonként már hatkor fenn voltam, ha hétig aludtam, az már kész csoda volt, és jött a Kölyök  Klub, meg a mesék…hogy szerettem!

Míg ők tévéznek, én itt ülök a konyhában és várom, hogy megmelegedjen a husi és megpárolódjon a zöldbab. És írok Nektek.

Mivel most nem tudtam futni menni, kénytelen voltam vacsizni valamit, gondoltam, egy szendvics jó lesz. Igazából kenyéren kívül minden van itthon. Camille-ra szerintem rájött valamilyen kényszer, hogy minden elképzelhető nép jellemző tésztaféleségei közül vegyen egyet, de gyakorlatilag mind édes tészta. Angol muffinok, valami mazsolás zsemle-szerűség, vett pitát, ami ugye görög, meg ilyen svéd lepényféleség, ami nagyon nem szimpatikus, olyan sápadt, és látszik rajta, hogy semmi íze nincs, de ez volt az egyetlen sós, úgyhogy ezt megpirítottam és sonkás-sajtos-paradicsomos-svédlepényes szendvics lett belőle. És tényleg nem volt semmi íze.

Ma volt a suliban az első töri órám, ami nem is óra igazából, inkább előadás, hogy pontosak legyünk „conférance”. Az a lényeg, hogy ülünk bent vagy ötvenen, a néni a táblánál mondja a tutit mi meg figyelünk, jegyzetelünk. Hát nem mondom, hogy nem volt nehéz. Van egyszer egy kivetítő, szöveggel meg képekkel, ezen kívül ír a táblára meg térképvázlatokat dob fel, és közben magyaráz. Figyelj mindre, értsd meg, ne maradj le és jegyzetelj. Ja és ugye mindezt franciául. Mindettől függetlenül tetszett, kicsit visszajött a gimi-hangulat. Jó volt. Ja és ami még hír, hogy nemek terén hatalmas változás történt, a 100% lány helyett most már csak 99% volt lány. Volt 4 fiú a kb. az 50 lány mellett. (Tudom, hogy ez nem 99%.)

Amikor jöttem el az óráról, a metró felé sétáltam, ami a Trocadero nevű teret jelentette jelen esetben. Ez az a tér, ahonnan az Eiffel  torony úgy 4-5 perc sétára van, és nagyon szépen lehet látni. Most a szürke, borongós idő miatt a torony teteje ködbe volt burkolva, illetve olyan alacsonyan voltak a felhők, hogy eltakarták. Nagyon érdekes volt, lám-lám, még a rossz idő is tud olyat alkotni, ami mosolyra késztet. Ez jó.

Mostanában már később kel fel a nap, és korábban sötétedik, bár még nincs úgy, hogy délután négykor már koromsötét van. Ma reggel hétkor keltem, és teljesen sötét volt még, szeretem ezeket a reggeleket. És furcsa, kicsit ellenmondásos talán, de imádom azokat a reggeleket is, amikor csicseregnek a madarak és „hasamra süt a nap”. De ezek a sötét reggelek nekem valahogy megnyugtatóak, kicsit több lehetőség van így arra, hogy folyamata legyen annak, hogy felébredsz, már ébren vagy, teszed a dolgod, készülődsz, de a sötét még mindig ott van, egy darabja az éjszakának, és ad időt arra, hogy megemészd mindazt, amit éjjel láttál, az álmaidban. És hogy végiggondold előre az aznapot, és nem sürget. Szeretem ezeket a reggeleket.

Ha már ilyen borongós időről, sötétről van szó, akkor legyen valami vidám zene mára, ami szerintem mindig jó hangulatot csinál: Magashegyi Underground: Anglia. És közkívánatra most már linkelek is hozzá:

https://www.youtube.com/watch?v=HEFtmE8Q_tQ

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.