Kicsit elkeseredetten hangozhat, de ne hangozzon annak…most kiszámoltam, még nyolcvan nap, míg hazamegyek. Illetve, a mai volt a nyolcvanadik, de ennek nemsoká vége, így már csak 79.

Tényleg nem akarok elkeseredettnek tűnni, de szerintem evidens, hogy az ember várja, hogy hazaérjen, otthoni levegőt szívjon, lásson mindenkit, akit szeret, a saját ágyában aludjon. Szóval úgy is mondhatjuk, hogy aki távol van otthonról, az kicsit az idő rabjává válik. És persze nem jó vágni a centit, mert attól nem telik gyorsabban az idő, de valahogy mégis megnyugtató tisztában lenni pontosan a dolgokkal.

Nyolcvan nap…erről szerintem mindenkinek beugrik, hogy ennyi idő alatt bizonyos elmondások szerint a Földet is meg lehet kerülni…ami egy hosszú út, és nagy távolság…tehát ez a nyolcvan nap…ez sok idő. Viszont ha úgy nézzük, hogy kétszer negyven…a negyven már nem is olyan sok! És abban is mennyi a hétvége, és mennyi a szép, napsütötte nap, a meleg, de mindenképp enyhe tavaszi idő, ami mindent széppé tesz.

Szerdán voltunk Lottival a könyvtárban, visszavittük a könyveket. És mivel közvetlenül mellette van a Jardin du Luxembourg, úgy döntöttem, benézek, járok egyet, leülök kicsit. A nap erőtlenül sütött, de nagyon hűvös volt, inkább késő októberi idő, mint január végi…kicsit kezdem azt érezni, hogy megint eluralkodik felettem a káosz, a tavasztól indultam, most az ősznél tartok. De igazból tél van. Mindegy. Szóval olyan vegyes-szeszélyes idő volt, csalóka…de azért nem tudtam megállni, hogy le ne üljek kicsit a park egyik székére, ami jobb napokon (jobb időben) napozásra is kitűnően alkalmas. Csak néztem magam elé, elméláztam…eszembe jutott, hogy minden szerda délutánomat itt fogom tölteni mostantól. A munkaidőm valószínűleg nem fog változni, tehát a szerda délutánjaim szabadok maradnak, Lottinak pedig nincsen sok ideje ilyenkor, úgyhogy miután vele találkozom majd, mindig itt fogok kikötni. Csodálatos ez a hely, a béke szigete, bár ha szép idő van, hatalmas a nyüzsgés. Kiülök majd a hatalmas szökőkút mellé egy székbe, süttetem magam, és olvasok. No persze Párizs közepén járunk, nem az a fürdőruhás hassüttetés lesz…hanem a visszafogott, „legyen-egy-kis-színe-az-arcomnak”-napozás. Egy jó könyvvel. Pihenésképp lehet figyelni az embereket magunk körül. Az mindig érdekes. Vicces, sokszor tanulságos, vagy elgondolkodtató. Jó lesz! Csak lenne már tavasz!

Zenét most többet is fogok. Egy Zagar: Wings of love, meg egy Balkan Fanatik: Ha te tudnád…ez utóbbihoz van egy kedvenc kisfilmem, ott igazából a film a lényeg, a zene kevésbé…de a kettő együtt tökéletes, én nagyon szeretem.

https://www.youtube.com/watch?v=M8Y4G1jcMwo

https://www.youtube.com/watch?v=e0wkokaybWA

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.