Itt ülök, nekiállok írni és Nirvana-t hallgatok. Come as you are. Annyira jó ez a szám, és régen volt egy időszakom, amikor állandóan Nirvana-t hallgattam, úgyhogy kicsit visszahozza azt az időszakot. Szerintem még tizedikben volt. De régen is volt az! Jó ég…

A héten, azt hiszem kedden láttam először karácsonyi díszítést itt, bár hallottam, hogy otthon már rég „karácsony van”. Itt csak egy kis teabolt kirakatában volt egy karácsonyfa-alakú égősor. Viszont szerdán délután, inkább este, olyan 6 felé, amikor már sötét volt kinn, lementem…és a konyhában egy gyertya égett az asztalon, körülötte az uzsonna nyomai, mandarin-és narancshéjak. És az illat, a fények, meg a hangulat…december, Mikulás, karácsony, Advent…egyre többször érzem, hogy közeledik ez az időszak, ami jó. Nagyon jó.

És mához egy hónapra meg aztán már igazán nagyon, nagyon jó lesz!!!

Itt már iszonyú hideg van, állandóan lefagy a kezem, mert mindig úgy gondolom, hogy túlzás a kesztyű, nincs is olyan hideg, és mindig itthon hagyom…aztán persze mégiscsak van olyan hideg.

Tegnap a borítékomban olyan idézet volt, amit ismét megosztanék veletek: „Az élet sokkal inkább hétfő reggel, mint szombat este.” Kissé pesszimista, viszont talán azért realista is…bár szeretném, ha nem így lenne. De szoktuk azt is mondani, hogy van, akinek a pohár félig tele van, másnak pedig félig üres. Ez egy nagyon jó szimbóluma - vagy nem is tudom, minek nevezzem- az optimizmusnak, és a pesszimizmusnak. Nekem azért többnyire félig tele van, ami sokszor jó, néha nem. Bár a nevem jelentése is ez. Legalább is régen volt egy „kamillás” kulcstartóm. Az elsődleges jelentés, a virág mellett az, hogy nemesi születésű. Nem hiába, ugye.(: Aztán meg az, hogy pozitív, meg vidám. És hogy szeret a középpontban lenni. Ejnye.

Most várjatok jó sok órát, mielőtt folytatnátok, hogy élethű legyen. Csak mert most jöttem meg az esti kis találkánkról, illetve egy kicsit most előtt, mert azóta már fürödtem is. Ja és amit eddig írtam, az meg a délután- este folyamán íródott.

Ez a párizsi mászkálás ismét viccesre sikerült. Vonatok fényévnyi késésekkel, egymást meg nem találás, véletlenül ismerős szép helyen kilyukadás, McDonald’s felfedezése a Champs Elysées-n. Satöbbi. A francia mekikben lehet mousse au chocolat-t kapni, 3 féle csokiból. Biztos gusztustalan és romboló dolgokból kotyvasztják, de nagyon finom. Ilyen nálunk bezzeg nincs. Végül is, ja, nálunk ez nem nemzeti étek. Bár…McKolbász szendvics sincsen. Úgy látszik, nem nőttünk elég nagyra, hogy „hazai” mekis választék is legyen. Minő csapás.

Még délután írtam, hogy még nem nagyon találkoztam karácsonyi díszekkel…hát, erre is jó volt a mai este. Elképesztő, hogy benn a városban imitt-amott mi van. Kicsit korai, de olyan kirakatok, és olyan fények vannak…tátva marad az ember szája. Van persze egy-két kisebb melléfogás, de amit eddig láttam, az 90%-ban gyönyörű volt, kreatív, ízléses, nem eltúlzott…annyira szép! Viszont azt nem mondom, hogy nem lehetne szebb…a havat még megvárnám, az azért még tudna dobni a dolgokon!

Mivel ez az egész mai bejegyzés csapongó lett, olyannyira, hogy a „mai” mást jelent az elején, és mást a végén, idecsapongok még egy zenét, aztán már tényleg alszom.

Snow Patrol: Chasing cars

https://www.youtube.com/watch?v=GemKqzILV4w

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.