Egyébként a nyelvsuliban ma nagyon nem volt jó, most kezdem érezni egy rossz döntésem következményeit, de hátha lesz még jobb, legyünk optimisták. Meg hát, úgy megy ez, hogy minden, de minden a világon okkal történik, reméljük, ez az ennyire banális dolgokra, mint hogy milyen csoportba kerül az ember is igaz. De ha nem, akkor remélem, legalább a fontosabb dolgoknál működik. Majd kiderül, mint minden.

Ez után a fényéveknek tűnő nyelvóra után megváltás volt Lilivel találkozni és a Champs-Élysées-n sétálgatni kicsit, meg bekukkantani az új H&M-be, ami nagyon menő, de tényleg. Ettől függetlenül nekem annyira nem tetszett, brutális az a tömeg, ami ott van…

Marie reggel olyan kis édes volt, alig akart bemenni az oviba, kapaszkodott belém, meg megölelt…aztán délután, mikor mentem érte, nagy mosollyal szalad felém és a kezembe nyom egy telefirkált A/4-es lapot, és csillogó szemmel mondja, hogy nekem rajzolta. Nagyon absztrakt, de nagyon örültem neki! Itt virít a falamon a fényképek között, szuper tényleg! Azt hiszem, lassan elmondhatom, hogy megszeretett…ha már rajzol is!:) Bár ha ezen múlna, akkor nem sokan szeretnének…ritkán kapok rajzokat. De nem ezen múlik, legalábbis nem mindig. De nála ez egy biztos jele annak, hogy nem mindegy, ki megy érte nap, mint nap, és ki magyaráz neki sokat hibás franciával, és ki tölt vele (sajnos) több időt, mint az anyukája. A maga módján meghálálja. Bár mindenki ilyen lenne! Ilyen nyílt, őszinte.

Sokszor nehéz a gyerekekkel, de van bennük valami, ami olyan egyszerű és következetes: ha szereted őket, és ezt érzik, törődsz velük, nem létezik, hogy ők nem fognak szeretni. Ez ilyen egyszerű. Aki szereti őket, azt viszont szeretik. És nem körülményeskednek, mint a felnőttek. Na, ez a jó a gyerekekben. Ez IS.

A mai zenét köszönhetjük József Attilának, a magyarfaktnak, Dórinak…meg azért nekem is, mert mégiscsak én döntöttem úgy, hogy ez legyen. De köszönöm a közreműködést, mindenkinek, főleg József Attilának, tényleg. Egész nagyban hozzájárult a dologhoz, tegyük hozzá. Igazából…ő írta. Óh, szív nyugodj, Ágnes Vanilla feldolgozásban. Én nem szeretem ezt a nőt, mármint alapvetően a zenéjét, de ezt szerintem jól csinálta.