A mai nap fő eseménye az egész világon valószínűleg az „International Suit Up Day” volt…magyarra fordítva kicsit gyenge, nemzetközi „öltözz ki” nap…de ezt is csak a facebookon láttam, mint a másik verziót is. Hát rólam annyit, hogy én jól kiöltöztem, voltam ma melegítőben futni, most meg melegítőalsó+pizsamafelső+tiszacipő+farmerblézer+vizes haj. Adtam a flancra, az tuti. Na jó, igazából otthon valószínűleg, sőt biztos, hogy én is benne lettem volna, csak hát…most itt homokozóba magassarkút? Minek? :) De most ebből remélem nem az jött le, hogy úgy járok az utcán, mintha akukából másztam volna ki…neeeeem. Mindig nagyon jól nézek ki.:P:):):):)

Egyébként figyeltem ma az embereket az utcán, de nem különösebben tűnt fel, hogy bármi változás lett volna kiöltözés-téren. Pedig ugye nemzetközi. De ha már öltözködésnél tartunk, szoktam figyelni az iskolásokat, a kicsiket is, de főleg a gimiseket. Ezerből körülbelül 5 van, akik nem nagyon nagyon nagyon megcsináltan járnak suliba. Itt mindenki annyira divatos! Lányok is, fiúk is, bár amilyen stílusa itt a fiúknak van, az nekem nem nagyon jön be. Jól néz ki abból a szempontból, hogy sajátos, laza, harmonikus, és más, mint amihez szokva vagyok, de nem tetszik. Elég nőies…jó, ez lehet, hogy túlzás, de…na mindegy, nem jó. Remek magyarsággal kifejezve magam: túl „megcsinált”. Na, mindegy, de a lányok stílusa viszont többnyire tetszik, hihetetlen, hogy olyan dolgokat párosítanak, amik alapvetően nagyon nem passzolnának, és mégis jól néz ki. Az viszont nekem kicsit sok, hogy a 10-12 éves kislányok között nagyon sok van, akik nagyon nagyon divatosan öltöznek, és körülbelül 5 évvel többnek néznek ki, mint amennyik valójában, ezzel szerintem teljesen elrontják őket. Nem tudom, hogy egy szülőnek miért jelent problémát a gyerekét a saját korosztályának megfelelően öltöztetni.

Ma délelőtt Marie-val nagyon sokfelé jártunk, kapott édességet a pékségből, mentünk a tóhoz halacskákat nézni, de már hidegebb van, és gondolom lehúzódnak a tófenékre, mert nem nagyon láttuk őket, szóval gyorsan kikötöttünk a játszótéren. Csomó ideig csak mi voltunk, aztán jött még egy fiatal apuka a kisfiával, de ennyi, nem jöttek többen, szóval nem volt sorban állás a csúszdánál. Sokat voltunk ott, aztán könyvtár, aztán haza. Mikor hazaértünk, kicsit megsértődtem rá, mert egyik percről a másikra nem volt hajlandó hozzám szólni, úgyhogy mondtam, hogy jó, akkor mehet egyedül játszani. Durva büntik vannak itt.:D

Most az előbb lementem teát főzni egy egész lavórnyit, kicsit meg vagyok fázva, vagy mi. Camille mondja, hogy ugye emlékszel, hogy holnap reggel te viszed a lányokat suliba? Hát mondom, most hogy így mondja, most már emlékszem…még jó, hogy lementem teát csinálni…ha nem szólt volna, akkor holnap sulimentes napjuk lett volna.

Megfázás további kúrálására ezekben a percekben tesztelem a magyar népi gyógymódok egyik gyöngyszemét, egyenesen nagymamámtól. Remélem, segíteni fog. Meleg sós vízben lábat áztatni. Nagyon trükkös. És utána rögvest be az ágyba. Veszélyesen gyorsan hűl a víz, úgyhogy már nem írok sokat.

De azt még leírom, mert vicces volt, hogy amikor a parkból jöttünk hazafelé, láttam varjakat. Ez még úgy nem olyan vicces. De ugye a madarak közül többnyire a verebek ugrálnak, legalábbis amennyiben hagyatkozhatok csekély biológiatudásomra. Mindenesetre majdnem biztos, hogy nem a varjak, amik manapság akkorára nőnek, mint egy mamut, vagy egy mamut fele, vagy mint egy mamut reinkarnációja vagy reinkarnálódott változata, vagy hogy kell ezt mondani. Na de értitek…és ott van a fűben a nagy, fekete tollú csúnya és ijesztő madár, de a nagyot emelném ki leginkább…és nem megy, nem repül, hanem páros lábon átszökdécsel előttem a járdán. Elég viccesen nézett ki, képzeljetek el egy mamutot ugróiskolázni. (Erről most eszembe jutott a Jégkorszak, amiben a mamut oposszumnak (?) képzeli magát…az olyan aranyos!!!!!:)))))))

Kihűlt a víz, úgyhogy kénytelen vagyok befejezni mára, meg egyébként is, most más nem jut eszembe. Többek között az sem, hogy nap közben melyik számra csillant fel a szemem, hogy na majd ezt linkelem be este napi zenének a blogba…úgyhogy most gondolkodom, és valószínűleg nem az fog eszembe jutni, ami délután…igazából azt hiszem, ma több számra is felcsillant a szemem, úgyhogy legyen ez mára: Jason Mraz: Life is wonderful. Olyan beszédes a címe. És tényleg. :) Most úgy jó…