2010. október 9. szombat

Írtam én olyat, hogy most már tényleg itt az ősz? Ugyan, ugyan…bedőltem ilyen apróságoknak, mint sötét reggelek, szötyögő eső, szürke égbolt, köd. Ez a hétvége ugyanis hihetetlen volt, már ami az időjárást illeti. Tegnap szinte nyár volt, de mindenesetre egy gyönyörű tavaszi napnak bőven elment volna ez a szombat. A holland lánnyal voltam Musée d’Orsay-ban, annyira jó volt! Viszont egy dolog nagyon bosszantott…vele ugye franciául beszélünk, és megálltunk egy festmény előtt, és nagy sóhaj, hogy milyen szép, és mondtam volna, hogy „mert nézd, az árnyalatok, a technika, és ez meg az, blablabla…” Szóval úgy…beszéltem volna a képről, de nem tudtam, mert minden, amit úgy szépen, választékosan megfogalmaznék…hát az a szép választékos szókincs az úgy…NINCS. Franciául legalábbis, szóval vagy nagyon fapadosan magyaráztam, vagy pedig egy idő után feladtam. Annyira rossz volt, ráébresztett, hogy itt élek, ezt a nyelvet beszélem állandóan, és nyelviskolába járok, és nyelvvizsgám is van, és mennyire nem tudok semmit. Jó, persze, azért ez túlzás. Nyilván tudok, sok mindent, de mondjuk olyan…százalékban vajon mennyi lehet, amit tudok a franciából? 30%?? Fogalmam sincs, az ilyenekben sosem vagyok jó, de rá kell jönnöm, hogy sehol nem vagyok. El sem tudom képzelni, hogy valaha tényleg olyan szuper leszek franciából, mint amennyire szeretnék, amennyire elképzeltem, vagy amennyire szükségem lesz rá ahhoz, hogy fordíthassak. Na jó, ez egy ilyen önsajnáló maszlag lett, amit gyorsan abba is hagyok, de mindenesetre elgondolkodtató. És ha belegondolok abba, hogy mennyit felejtettem angolból, és abba is, hogy még másik két nyelvet meg akarok tanulni, és hogy akkor mi lesz…áá. !Befejeztem!

Visszatérve a múzeumra, annyira jó volt nézni a képeket, és csodálni, hogy emberek milyen tehetségesek. Néhány ecsetvonásból olyan képeket hoznak össze…és a különböző stílusok egymás mellett, a témák, színek váltakozása. Persze a kedvencek az impresszionisták. Ó, és még valami, aminek nagyon örültem: volt egy kép egy magyar festőtől is. Rippl-Rónaitól.

A múzeum után elmentünk a Jardin du Luxembourgba, ami elképesztően gyönyörű és nyüzsgő volt. Szikrázó napsütés, millió ember a fűben piknikezve, a szökőkút körül ülve, babakocsival sétálgatva…a gyerekek bérelhetnek mini vitorlásokat, így a szökőkút taván egész flotta gyűlik össze, színes vitorlákkal, nagyon jól néz ki, olyan vidám az egész. Hatalmas tölgyfák, aranybarna levelekkel, avar zörög a talpad alatt, amikor a fasorok közt, üres padot keresve botorkálsz. Gyönyörű, igazából talán ez az egyetlen dolog, amit hiányolok Budapestből/ről, a szép parkok. Jó, van Városligetünk, meg ez meg az, de ilyen igazán szép park, mint itt Párizsban, vagy Londonban…olyan nincs. Bár azért a Margitsziget az Margitsziget, az életérzés.

Annyira meleg volt, hogy volt, aki fürdőruhában napozott, én csak az arcomat süttettem, de olyan melegem volt, kedvem lett volna beugrani a szökőkútba a vitorlások és vadkacsák közé. Ültem, és azon gondolkoztam, hogy létezik-e az, hogy tényleg október kilencedike van. Elképesztő, szerintem még soha az életember nem éltem meg ilyen szép őszt, mint most itt.

Mára fülelni:      The Killers: Believe me Nathalie

 

2010. október 10. vasárnap

Ma végre (már régóta először) kialudtam magam, délután pedig Lilivel és a szüleivel találkoztam, most vannak itt látogatóban. Nagyon jó volt, sétáltunk egyet a Latin negyedben, a napsütésben, ettünk hiperszuperfinom palacsintát…a legjobb volt! Másfél hónapja tonnaszám eszem a nutellás palacsintát, de tényleg. Mindenhol lehet kapni, és nagyon finom, de a mai mindegyiket túlszárnyalta!Banános-nutellás óriáspalacsinta, soksoksoksok töltelékkel, mmmmmmmm…isteni finom volt, pedig ez is csak egy árus a sok közül. De a legjobb eddig, törzshellyé fog előlépni, ez tuti!

Miután tőlük elköszöntem, elmentem megnézni, hol is lesz a szállásunk a jövő hét végén, amikor viszont hozzám jön a családom látogatóba. Már nagyon várom, annyira, de annyira jó lesz!!És utána már csak két hónap karácsonyig…!:)

Mai muzsika pedig a Tavaszi szél vizet áraszt lesz, Freddie Mercury jóvoltából. Kicsit más, mint ahogy megszoktuk, de jó. Csak egy rövid videó van fenn youtube-on, de azt hallgassátok meg. Nagyon jó lett volna ezen ott lenni…