Most dél múlt egy kicsivel, ma még nem történt olyan sok minden, bár dolgoznom már nem kell.:)

Leginkább azért írok, mert szóltatok (Andris, köszi!), hogy a borítékos dolgot, amit múltkor megemlítettem, nem írtam még le, és így, aki nem tudja, hogy miről van szó.

Tehát, a lényeg az, hogy amíg itt vagyok Párizsban, minden napra van egy borítékom. Sőt, még maradni is fog, azt hiszem. Ancsától ezt kaptam születésnapi-és búcsúajándékként. Egy cipős dobozban hozta át, tele volt az egész…amíg nem nyitottam ki, beadta, hogy hörcsögöt hozott…tudja, hogy sosem akarnék hörcsögöt, meg semmi ilyen kicsi zajos büdös állatot (milyen kedves vagyok), tudom, hogy tudja, és tudtam, hogy csak kamuzik…a második másodperctől kezdve…de egy nagyon, nagyon kicsi ideig elhittem, és majdnem szívrohamot kaptam. De aztán rögtön láttam, hogy nincsenek a dobozon lyukak, és megfulladna, meg nem mozog benne semmi, meg na, egyébként is.

Szóval kinyitottam, és ami benne volt: milliónyi (igazából úgy 300) boríték, mindenféle színben, ő hajtogatta mindet. Majdnem mindet. A borítékokban pedig csomó minden van, többnyire idézetek, de van, amiben fénykép van, vagy éppen recept, bár ilyet még nem találtam…na jó, igazából egyik reggel nagyon korán keltem, még szinte ki sem nyílt a szemem, hulla fáradt voltam…és nyúltam a dobozért, hogy húzzak egy borítékot aznapra is…és kicsi boríték volt, benne nem csak egy cetlivel, hanem valami nagyon hosszúnak tűnő dologgal…ami szerintem recept volt, de ki sem nyitottam, csaltam egy kicsit, és húztam valami barátságosan rövidet, kora reggel valahogy nem éreztem magamban az erőt, hogy nekiálljak sütni. De most már várom, hogy húzzak egyet, remélem, meg is tudom majd csinálni!:) És többet nem csalok!!

A fentieken kívül még van, amiben egy-egy név van, valaki nekem fontos ember neve. Ilyenkor azt csinálok, amit akarok, nem volt különösebb utasítás az ilyen borítékhoz, de kicsit elgondolkozom, hogy miket csináltunk együtt, miért került fel az ő neve a cetlire, írok neki, felidézem az emlékeket, ilyesmi. Bár még csak egy „neves” borítékom volt.

Amiből szintén csak egy volt még, az egy olyan cetli, amin egy bizonyos utasítás áll, valami, ami ahhoz kapcsolódik, hogy itt vagyok, Ti meg ott. Írok valakinek, akivel már rég nem beszéltem, ilyesmi…

Volt még olyan, amiben csak egy nagy „smile” volt.

Szóval mindig ezzel indítom a napom, ami nagyon jó, és mindig várom, hogy újat nyithassak, amikor fényképet húzok, akkor annyira szeretnék mellé egy idézetet is! De nem, minden napra egy. Bár szerintem elég lenne úgy is, de nem kockáztatok, nem szeretném, ha idő előtt elfogynának.

Amiket kihúztam, beragasztom egy füzetbe, a dátummal együtt. Nagyon jó lesz évek múlva újra végignézni ezeket. Párhuzamosan hozzá olvasni a blogot meg a naplómat, és nézni, hogy mennyire talál be az aznaphoz az adott boríték. Illetve, ami benne van.

A mai szám legyen valami vidám. Legalábbis hangzásra az, olyan…könnyed. Szeretem. Chairlift: Bruises

https://www.youtube.com/watch?v=TLG9DheSh-c

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.