2010. szeptember 27., hétfő

Egész emberi időben sikerült reggel felkelnem, szóval nagyjából kipihentem magam, hogy délelőtt találkozhassak Lilivel, akinek ma volt az első órája a nyelvsuliban. Mondta, hogy tetszett neki, de hogy a csoport 90%-a német, és hogy ők ott németül karattyolnak csomót, ami nem túl jó…remélem, nálunk nem így lesz, bár amikor bent voltam beiratkozni, meg utána fizetni, akkor azért nagyon azt láttam, hogy mindenhonnan vannak emberek. Persze itt tényleg nagyon sok a német au-pairként, de azért remélem, nekünk kicsit vegyesebb lesz a csoportunk. Nagyon várom már, én csütörtökön kezdek, úgyhogy tegnap be is vásároltunk füzetből, ami kellhet a sulira.

Ezen kívül a napban még az volt az érdekes, hogy ahogy jártam-keltem a városban, csomó ismerős illatot éreztem, mind olyanokat, amik emlékeztetnek valamire-valakire.

Egyébként is ezek az illatok furcsa dolgok, talán először akkor jöttem rá, hogy milyen erejük lehet, amikor anno a sulival Londonban voltam, és utána pár héttel itthon megéreztem egy olyan illatot, ami ahhoz kötődött, és felidéződött minden emlék. Az egész pedig csak annyi volt, hogy pár héttel később ugyanolyan tusfürdőt használtam, amit Londonban egész héten, de előtte sosem. Attól kezdve mindig úgy van, hogy ha valami fontosabb utazás következik, tábor, bármi, akkor előtte mindig egy rituálé kiválasztani a tusfürdőt. Végigpróbálok vagy tizet, mire eldöntöm, hogy ennek és ennek az útnak mi legyen az illata. Sajnos a londonira nem emlékszem, hogy milyen fajta volt, de ha magát az illatot megérezném, akkor biztos, hogy eszembe jutna. Így volt ez Párizzsal is, amikor úgy másfél éve itt voltunk a sulival, akkor is választottam egyet, ami Fa tusfürdő volt, valami piros bogyós dologból…a neve nem jut eszembe, de olyat sokszor vettem, és a mostani Párizst is azzal indítottam. Amire még emlékszem, az a sítábor kókuszos tusfürdője, most épp az van.

Kár, hogy míg most itt vagyok, nem tudok egy külön illatot kiválasztani, azért egy teljes évig kicsit sok lenne ugyanazt használni…de itt például ott van az a tusfürdő, amivel a kicsit fürdetem. Ő mindig ugyanazt használja, ezt az illatot is megjegyeztem már.

De nem csak a tusfürdőkkel van ez így, hanem volt egy parfümöm, ami még mindig van, illetve újra és újra évek óta azt kapok a TélapótólJ Nagyon gyorsan elillan az illata, ez az egy baj van vele, de mindig csak különleges alkalmakkor használom, vagyis akkor, amikor egy alkalmat különlegesnek várok, és általában végül az is szokott lenni, úgyhogy ez a parfüm is sok szép, vagy meghatározó emléket hoz elő.

Azt figyeltem meg, hogy ha este, vagy reggel itt kinyitom az ablakot, valahogy más a friss levegő illata, mint otthon. Tényleg más, ez is mindig ide fog kötni, bár ezt máshol nem lehet érezni, úgyhogy nehéz lesz felidézni.

Hogy visszakanyarodjak oda, ahonnan elindultam, hogy tegnap milyen ismerős illatokkal találkoztam…például az aluljáróban (nagy dolog, hogy ott ilyet lehet érezni, mert általában iszonyú büdös van) megcsapott az a…karácsonyi illat. Tudjátok, narancs, fahéj, szegfűszeg…nem is lehet pontosan behatárolni, de egy fél percre tényleg azt hittem, hogy már december közepén járunk, és nemsokára karácsony lesz, nagyon a hatalmába kerített.

Ezen kívül vannak emberek, akikhez tartozik egy-egy illat, ami utánozhatatlan, de hasonlók persze néha vannak. Általában ez a számomra kedves embereknél szokott megragadni, és ha valahol megérzem ezt, általában buszon, metrón, ahol rengeteg ember van, elkezdek körbenézni, hátha ott van valahol. Ez volt tegnap is, a metrón ülve, és kicsit nevettem magamon, de azért körülnéztem, hogy itt van-e…de persze nem volt.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.