- Párizs, Maisons-Laffitte meg én

Voilá 2010.09.07. 10:38

2010.09.05.

A szombat este végül egészen jól sikerült. Ez volt ugye az első alkalom, hogy mind a három gyerekkel teljesen egyedül voltam este. A szülők 8 után léptek le, a legkisebbet, Marie-t negyed 9 körül kellett elkezdeni a szobája felé terelni. Előtte még fogmosás, ilyesmi, aztán be a szobába. Ott még egy kis mese, aztán alvás. Ez az alapvető menete a dolognak, de azért elsőre nem megy ez olyan könnyen. A nagyobbik lány, Pauline, aki imádja a tesóját és nagyon türelmes hozzá, segített azért kicsit, főleg mikor a kicsi elkezdett sírni (miután fél óráig ültünk egy mesekönyv fölött és a képeket nézegettük) azért, mert 6 db cumi volt az ágyában, de neki bien sur a hetedik, az új kellet, amit persze sehol nem találtam…9 óra volt, mire ketten Pauline-nal együtt lekezeltük a hisztit és végül elaludt. Szóval ahhoz képest, hogy először volt az, hogy én fektettem és még csak pár napja ismer, egész jól sikerült. A nagyobbakkal semmi gond nem volt, nekik csak szólni kellett, hogy fellőtték a pizsicsillagot és mentek, még olvasnak olyankor kicsit, aztán alszanak.

2010.09.06.

Ma ez az első igazi napom, mert most már mindkét szülő dolgozik és estig egyedül leszek a gyerekekkel, majd nemsokára megyek a suliba a két lányért, az uzsonnájukat már összekészítettem, mert azt ugye vinni kell nekik, pedig kb. 5 perc alatt hazaérünk az iskolából…jó, legyen 10.

A tegnapi ebéd nagyon kis hangulatos volt, a kertben van egy ilyen kis árnyékos fa terasz vagy nem is tudom,minek hívjam, de nem házikó mert csak alja van meg teteje, falai nincsenek…na mindegyJ Szóval ott kint ebédeltünk a nagy asztalhoz kipakoltunk mindent. Most már tudom azt is, milyen a francia „vasárnapi ebéd”. Előételnek volt baguette (atyaég nem tudom leírni…remélem jó így) meg vaj vagy tonhalkrém ami nem nagyon jött be, úgyhogy maradtam a vajnál, aztán főételnek hús tésztával, és nem szeretem a húst tésztával mert az olyan hülye párosítás…de megettem, meg volt hozzá mustár. Á, mondom remek, azt szeretem, legalább nem lesz olyan száraz a husi, eszem azt is hozzá. Direkt megkérdeztem, hogy ez valami extra mustár-e, mondták, hogy nem, teljesen egyszerű. Nagy vidáman elkezdem szedni, belemártom a husit és…..oooolyan csípős volt, hogy bekönnyeztem. De azért megettem, nagyon kicsi adagokban még nem halálos, de azért megszenvedtem vele. Úgyhogy a nemtudomhanyadik fontos tapasztalat: ami itt normál, az nem biztos, hogy ugyanaz, mint ami otthon a normál.

Az esti Eiffel-tornyozás nagyon jól sikerült, mindent nagyon jól időzítettünk, annyira szép ott fenn, az egész város felett lenni és mindenre rálátni. Párizs fényei este… nagyon, nagyon szép. Rengeteg a turista, tiszta Bábel az egész, mindenhonnan mindenki karattyol a saját nyelvén, kaotikus. De ez kell.:)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://voila.blog.hu/api/trackback/id/tr542277164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Párizs, Maisons-Laffitte meg én